A szakdolgozat középpontjában a mentori szerep vizsgálata áll, különösen a középiskolai tanítási gyakorlat során kialakuló kapcsolat tükrében, amely a pedagógusképzés gyakorlati szakaszának kulcseleme. A dolgozat célja az eddig született kutatási eredmények feltérképezése és szintetizálása, különös tekintettel a köznevelési gyakornok pedagógusok mentorálásának alakulására és az e területen bekövetkezett változásokra. Emellett arra törekszik, hogy feltárja azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák a mentor és a gyakornok közötti együttműködés minőségét, valamint megvizsgálja, milyen hatással vannak erre a generációs különbségekből eredő szemléletbeli és kommunikációs eltérések. A kutatás nem empirikus vizsgálatra, hanem szakirodalmi elemzésre és gyakorló mentortanári tapasztalatokra épül. Kiemelt figyelmet kap a mentorálási folyamat során megjelenő kompetenciaelvárások rendszere, a kommunikáció és a bizalom szerepe, valamint a technológiai és pedagógiai szemléletmód közötti különbségek, amelyek befolyásolhatják az együttműködés eredményességét. A szakirodalom alapján megállapítható, hogy a sikeres mentorálás alapja a kölcsönös tiszteleten és reflektív párbeszéden nyugvó kapcsolat, amely képes áthidalni a tapasztalati és generációs eltérésekből fakadó kihívásokat. A dolgozat célja továbbá olyan gyakorlati javaslatok és módszertani ötletek megfogalmazása, amelyek elősegíthetik a hatékony mentorálást az egyetemi partneriskolákban, hozzájárulva ezzel a pedagógusképzés színvonalának fejlesztéséhez.