Egy ház. Tíz játékos. Harminc kamera. Negyven mikrofon. Egyetlen túlélő. Egy brit tévécsatorna nézői estéről estére nyomon követhetik a Házi őrizet című valóságshow eseményeit. A szokásos kérdések foglalkoztatják őket: Ki omlik össze először? Ki kivel fekszik le? Kit szavaznak ki először, és ki nyeri meg a félmillió fontot? A szabályokat ismerjük: a tíz fiatal minden szavát és tettét kamerák és mikrofonok rögzítik. Azt gondolhatnánk, hogy ha egyiküket leszúrják, nyilván gyerekjáték elkapni a gyilkost. Márpedig nem az. Azon az estén nyolcan lesték a képernyőket a vezérlőben. Egyvalaki még náluk is közelebb, a házat körülvevő kamerafolyosón állt a tükörüveg túloldalán. Hat másik villalakó volt jelen a szobában, ahonnan a gyilkos áldozata nyomába eredt. Akkor is ott voltak, amikor kevéssel később tettét bevégezve visszatért. Becslések szerint negyvenhétezren figyelték az eseményeket élőben az interneten. A gyilkosság ennek a rengeteg embernek a szeme láttára történt, ám a gyilkos valahogy mégis mindnek túljárt az eszén. A Pattogatott vérfürdő szerzője hiteles és elgondolkodtató képet fest a valóságshow-k világáról. Pikáns, provokatív és szabad szájú, mint maga a műsor, amelyről szól. A Pattogatott vérfürdő szerzője hiteles és elgondolkodtató képet fest a valóságshow-k világáról. Pikáns, provokatív és szabad szájú, mint maga a műsor, amelyről szól.