Hivatásos történész tollából még nem született Tisza Kálmánról életrajz. Ez pedig adóssága a magyar történettudománynak azért is, mert a Tisza-életrajz hiányában az oktatás is torz képet közvetít a dualista korszakról és személy szerint Tisza Kálmánról. ("Tisza szögre akasztotta a bihari pontokat és elvállalta a miniszterelnökséget"; "pártjának képviselőitől, a 'mamelukoktól' feltétlen engedelmességet követelt, de azt nagyúri nemtörődömséggel elnézte, ha saját pecsenyéjüket sütögették"; "ellenfelei szerint mint óriás beszélt, de mint törpe cselekedett".) középiskolai tankönyveinkből ma is többet tudhatunk meg a bismarcki Németországról, mint Tisza Kálmánról és a korabeli Magyarországról. Pedig az a magyar történelemnek egy olyan építő korszaka volt, amely példát adhatna a nemzet összekovácsolásából, a nemzeti érdekek védelméből és abból, hogy volt képes Tisza összefogni az ország gazdasági talpraállításának érdekében a parlamenti politikai erőket. Tiszáról, a politikusról sem tud a történettudomány túl sokat, az emberről - például arról, hogy szerető családban élt és jó apa volt - meg még annál is kevesebbet. Az életrajz ezeket a személyes vonásokat is igyekszik ábrázolni. Tiszáról, a politikusról sem tud a történettudomány túl sokat, az emberről - például arról, hogy szerető családban élt és jó apa volt - meg még annál is kevesebbet. Az életrajz ezeket a személyes vonásokat is igyekszik ábrázolni.