Azok a festők, akik életük virágjában álló kecses teremtményeket ábrázolnak, arra törekszenek, hogy a kép tárgyát szabad fantáziájukból vett további bájjal és keccsel látják el. Ekként elcsúfítják az egész képet, hűtlenek modelljeikhez, és ugyanilyen mértékben eltávolodnak a valódi szépségtől is. A mi Bruegelünk mentes ettől a hibától." (Abraham Ortelius)