Az 1960-ban megjelent Igazság és módszer a modern filozófiai hermeneutika alapvető műve, a hatvanas és hetvenes évek talán legnagyobb hatású filozófiai alkotása. A szerző Hegelt és Heideggert követve, ugyanakkor tőlük el is határolódva dolgozta ki a maga dialogikus megértéselméletét, melynek befolyása ma a társadalomtudományok sok ágában, mindenekelőtt a szociológiában, az esztétikában és az irodalomtudományban érezhető erősen. A kötet az 1984-es első kiadás Fehér M. István által felfrissített változata.