Az elmúlt év őszi daruvonulására vonatkozó vizsgálataimat 9 héten keresztül végeztem Nádudvar mellett, egyetlen folytonos transzekten. A heti egyszeri, esetenként kétszeri ellenőrzések alkalmával rögzítettem a darucsapatok elhelyezkedését, nagyságát, korarányát és viselkedését. A csapatok elhelyezkedését távolságmérővel és az égtáj meghatározásával állapítottam meg. A darvak számát, és a korarányt távcsővel vizsgáltam. A viselkedést pedig egyedenként öt perces scanneléssel végeztem. Az adatok elemzését MS Office Excel és R statisztikai program környezet segítségével végeztem, egyesített adatmátrixok és szignifikancia tesztek felhasználásával. Vizsgálataim eredményeként megállapítható, hogy az ősz előrehaladtával a felrepülő egyedek száma csökken, a kereső és találó egyedek száma pedig nő, ami a tovább vonulás közeledtét jelzi. Vagyis az utolsó időszakban a darvak még megpróbálnak minél több táplálékhoz jutni, hogy zsírtartalékaik elegendőek legyenek ahhoz, hogy túléljék a vonulás hátralévő részét. A vizsgálatok azonban nem hoztak eredményt a szakdolgozatom alapját képező potyázó viselkedés meglétére vonatkozóan. Ez alapján javasolt további, kiterjedtebb és alaposabb vizsgálat a potyázást illetően.