A dolgozat a karbantartás szerepét vizsgálja a műszaki rendszerek, különösen a vasúti felsővezetékes rendszerek üzembiztonságának fenntartásában. Bemutatja a karbantartási szemléletmód fejlődését a reaktív javítástól a megelőző és prediktív megközelítésekig, kiemelve a digitalizáció és az adatvezérelt rendszerek jelentőségét. A dolgozat hangsúlyozza továbbá a folyamatos visszacsatolás, az adatgyűjtés és az elemzés szerepét, amelyek nélkül a karbantartási rendszer nem képes hatékonyan alkalmazkodni a változó üzemi és szervezeti környezethez. A kutatásom központi eleme a felsővezetékes karbantartás problémáinak feltárása. A dolgozat részletesen elemzi a TPM, RBM és RCM karbantartási stratégiákat, valamint olyan módszereket alkalmaz, mint a Pareto-elemzés, a problémafa, a célfa és az FMEA. A kutatás végkövetkeztetése, hogy a karbantartási hatékonyság javítása komplex műszaki, szervezeti és humán beavatkozásokat igényel, melyek hosszú távon fenntarthatóbb és megbízhatóbb működést eredményeznek.