Testnevelő tanárként és több SNI-s tanuló osztályfőnökeként nagy érdeklődéssel figyelem a fogyatékkal élő gyermekeket, miként viselkednek a sportmozgások közben. Részese vagyok azoknak a alkalmaknak, helyzeteknek, amikor az ép gyermekek a sérült társaikkal együtt játszanak, nagy örömmel. Ez a számos személyes tapasztalat is erősíti azt a tényt és bennem folyamatosan azt a hitet, hogy a sport mennyire fontos eszköze az elfogadásnak, az integrálásnak. Látom, miként formálódik egy gyermek személyisége a sportolás közben, az edzések alatt. A fogyatékkal élő, vagy beteg gyermekek esetében pedig ez hatványozottan igaz. Két mélyinterjúval igyekeztem bemutatni az ő lehetőségeiket, problémáikat, és a sportolásuk feltételeit, valamint a család szerepét ebben a speciális helyzetben.