Stigma, lojalitás és autonómia

Abstract

A szakdolgozat egy 38 éves, rehabilitált szenvedélybeteg kliens tízéves egzisztenciális elakadásának feloldását mutatja be egy hat alkalomból álló rendszerszemléletű coaching folyamaton keresztül. Az elméleti keretet az életközépi tranzíció fejlődéslélektani sajátosságai, az Öndeterminációs Elmélet motivációs bázisa és a családi rendszerek működési elvei alkotják. Az esetbemutatás során feltárásra kerül a származási család „aranykalitka” dinamikája, amely a láthatatlan lojalitások révén eddig akadályozta a kliens valódi autonómiáját. A folyamat kulcsfontosságú eleme a saját fejlesztésű „Tallér-modell” alkalmazása, amely a „kicsiben való bizonyítás” elvén keresztül segítette elő a kompetenciaélmény gyakorlati visszaszerzését. A módszertani eszközök segítségével a kliens korábbi rendőri múltja és munkatapasztalatai egy új, proaktív „Gazda-identitásban” integrálódtak. A coaching eredményeként a stagnálást egy strukturált jövőkép váltotta fel, amely a mezőgazdasági vállalkozás elindítását és a rendszerszintű leválást célozza. A dolgozat zárása hangsúlyozza a szakmai önreflexió jelentőségét az izomorf folyamatok és a függőségi dinamikák kezelésében.