9639348171
| dc.date.accessioned | 2008-12-02T22:06:52Z | |
| dc.date.available | 2008-12-02T22:06:52Z | |
| dc.description.abstract | Egy szűk kalkuttai utca egyik házában, az utcai lámpa sárga fényében, kórházi törülközőbe bugyolált egynapos csecsemő fekszik. A szomszéd szobában egy férfi ül, teljesen egyedül, és ír. Ki ez a férfi, aki egyszerre rémült és elszánt? Mit ír? Honnan jött ez a kisbaba, és hová fog menni? Ma éjjel minderre választ kapunk, amikor a férfi felfedi a sötét titkokat, amelyeket egész életében cipelt. Múlt és jelen között csapongva félig elfelejtett jeleneteket idéz fel, csavarint egyet-kettőt a tényeken, hogy kikerekítse, amit kitalált. Ahogy egyre sötétebb lesz az éj, az igazságra is fény derül. Lélegzetelállító és pontos prózájában Raj Kamal Jha, az elsőkötetes indiai író, Kalkutta szülötte, a titkolt erőszak és az elferdült érzékiség mögött felfedezi a régi városban a szerelmet és a reményt. A Kalkuttai éjszakák olyan emberek mélyen megrendítő története, akik képzeletükön keresztül találják meg a kétségbeesetten keresett kiutat. "Kezdhetném a nevemmel, de ugyan már. Minek is vesztegetnénk ezzel az időt, tizenkétmillió név városában... Gyorsan kell dolgoznom, nincs sok idő. Itt lesznek nemsokára, hogy elvigyenek téged, a férfi és az asszony... És aztán sok-sok nyár, sok-sok tél elmúltával, mikor már meghízott a város, oldalai ráfolytak a falvakra, ahol a vasúti sínek futnak, és a bicikliriksák járnak, ha már szép nagylánnyá nőttél, amilyen bizonyára leszel, egy napon majd megállsz. Hirtelen. Valami, amit meglátsz vagy meghallasz, emlékeztetni fog valamire, ami hiányzik a szívedből, egy lyukra talán, amin keresztülfut a vér, és akkor, mint egy gép, amely dohog egy másodpercig, mielőtt bekattan, mielőtt zümmögni és mozogni kezd, megtorpansz, és megkérdezed: Ki vagyok én?" "Kezdhetném a nevemmel, de ugyan már. Minek is vesztegetnénk ezzel az időt, tizenkétmillió név városában... Gyorsan kell dolgoznom, nincs sok idő. Itt lesznek nemsokára, hogy elvigyenek téged, a férfi és az asszony... És aztán sok-sok nyár, sok-sok tél elmúltával, mikor már meghízott a város, oldalai ráfolytak a falvakra, ahol a vasúti sínek futnak, és a bicikliriksák járnak, ha már szép nagylánnyá nőttél, amilyen bizonyára leszel, egy napon majd megállsz. Hirtelen. Valami, amit meglátsz vagy meghallasz, emlékeztetni fog valamire, ami hiányzik a szívedből, egy lyukra talán, amin keresztülfut a vér, és akkor, mint egy gép, amely dohog egy másodpercig, mielőtt bekattan, mielőtt zümmögni és mozogni kezd, megtorpansz, és megkérdezed: Ki vagyok én?" | hu |
| dc.identifier.bibid | 000000803096 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9639348171 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+000000803096 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/38362 | |
| dc.title | 9639348171 | hu |