A lényeg túl van a szavakkal elmondhatón, szüntelen kísért bennünket, mégis, vágyunk közeledni, kétségbevonhatatlanul tol arrafelé valami különös térerő, saját hiányérzetünk térereje. S a talált ítéletet mi mérjük magunkra, naná, mert a hiányérzetünknek nincs felelőse, csak állapota van. Méghozzá olyan állapota, amely képes hibátlanul összekeveredni a reménnyel, azzal a reménnyel, hogy ami ennyire hiányzik, az bizonyosan létezik is. Épp csak meg kell találni.