A fogak elvesztése napjainkban is egy elkerülhetetlen folyamat, aminek bekövetkeztével fontos, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen funkciók vesznek el. A fogazat három legfontosabb feladata a rágás, a beszéd és az esztétika. Ezek bármelyikének a hiánya pszichés és működésbeli problémákat okozhat. Emiatt kiemelten fontos feladata a fogorvoslásnak, hogy az eredeti funkciót legjobban utánzó, minden szempontnak megfelelő fogpótlást készítsen a foghiánnyal küzdő betegek számára. A fogászati implantátumok használata bizonyult a ma alkalmazott legkorszerűbb módszernek, ennek a feladatnak a megoldására. A fogászati implantológia az 1930-as években indult gyors fejlődésnek, miután Venable és munkatársai feltalálták a vitallium nevű ötvözetet, ami kobaltból, krómból és molibdénből állt. Az American Dental Assosiation (ADA) kezdetben óvatosan kezelte az implantátumokat és úgy vélte, hogy folyamatos felülvizsgálatra van szükség velük kapcsolatban, illetve rutinszerű alkalmazásra nem javasolták. Ennek ellenére a vitallium ezután évekig uralta az implantológiát, mind az orvosi, mind a fogászati területeken. További kutatások után végül Prof. P. I. Branemark és munkatársai az 1960-as évek elején nyulak fibuláján végzett kísérletek során fedezték fel, hogy a titán szorosan tapad a csonthoz. Ezzel az implantológia új irányt vett és azóta is a titán a leggyakrabban használt anyag a fogászati implantátumok felhasználása során, ezenkívül alkalmaznak még titán ötvözeteket (CrTi), alternatív megoldásként esetleges allergia fennállásakor pedig a cirkónium-dioxidot. Elmondható, hogy a fogászati implantátumok kiválóan alkalmasak a bármilyen okból kialakult foghiányok pótlására, viszont a sikerességi rátájuk nem 100%-os, számtalan kockázati tényező állhat fenn, ami az implantátum elvesztéséhez vezet. Diplomamunkám során szeretném bemutatni az implantátumok fontosabb tulajdonságait, amik kapcsolatba hozhatók a későbbi esetleges komplikációk fellépésével, amelyek egy fogászati implantátum elvesztéséhez vezethetnek. Ezen kívül részletesebben igyekszem feltárni azokat az okokat, betegségeket, állapotokat amik közvetlenül hozzájárulnak a beavatkozás sikertelenségéhez.