Kutyák, macskák, madarak, hím- és nőnemű felmenők, no és persze a nyűgös, morcos, dörmögő-duruzsoló férj népesítik be ezt a könyvet, az olasz jelen és félmúlt egy darabkáját. És mindenekelőtt maga a szerzőnő, ez a hol izgága, hol riadt, hol pedig az érzelmeibe megadóan aláhulló asszony, aki védtelenségét az egész nagymonológot átszövő káprázatos humorral, bravúros nyelvi ötletekkel próbálja álcázni. Falat von maga köré, játszik, évődik, alakoskodik, de nem bírja sokáig szusszal, álmok, emlékek suhognak elő, s ő kapitulációra emeli a kezét, szabad folyást enged mindannak a lelki gazdagságnak, amelyet már képtelen visszafojtani, hiába búvik a fájdalmas cinizmus falai mögé.