ElőszóAz informatikai forradalom társadalmának tagja hajlamos önmagát messzemenően racionális lényként meghatározni. Úgy véli, hogy viselkedése és döntései ésszerűek, a már korábban megszerzett ismereteiből, tapasztalataiból és logikai készségeiből vezethetők le. A gazdasági szereplők viselkedését vizsgáló közgazdaság-tudomány az emberi viselkedést ugyancsak kiszámítható magatartásként próbálja leírni. Ennek érdekében gyakran alkalmazza a tudományos redukció módszerét, azaz az egyszerűség kedvéért eltekint olyan tényezőktől, melyeket a vizsgált probléma lényegét tekintve mellőzhetőnek, a fő kérdést nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolónak tekint. A tudományos redukció rostáján általában elsőként hullanak ki az emberi magatartással, erkölccsel, érzelemvilággal kapcsolatos megfontolások. A redukciós módszer eredményeképpen bonyolult kérdések leegyszerűsödnek, és ez a tudományág számos, elsősorban a gazdasági, "az anyagi érték teremtésére irányuló" tevékenységgel kapcsolatos döntési helyzetben biztos eligazítást nyújt. Erre ez a tudományág azért képes, mert a leegyszerűsített kérdésekkel kapcsolatos döntéseket kalkulálható, racionalizálható elemekre bontja, és melléjük rendeli a döntés módszertanát. Könnyű azonban belátni, hogy a "redukált" valóságnál az igazi, a teljes valóság bonyolultabb. A racionális-technokrata döntési sémák ezért a gazdasági szereplőt döntési helyzetbe hozó dilemmák közül soknak a megoldására nem alkalmasak. Az üzleti életben tevékenykedők döntései a szervezet határain messze túlnyúló hatásokat is eredményezhetnek. A döntéshozók felelősséggel tartoznak ezekért a hatásokért. Egy leendő döntéshozókat képező felsőoktatási intézmény ezért tartja joggal fontosnak, hogy az etika, illetve az üzleti etika alapfogalmait értő és a majdani ténykedése során az etikus döntésből adódó konfliktusokat vállaló szakembereket képezzen. Ennek megfelelően a képzésnek az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse az etika alapfogalmaival és az etikus döntéshozatal alapvető módszertanával. Ezek segítségével leendő foglalkozásuk gyakorlása során képessé válhatnak azoknak a szakmai dilemmáknak a felismerésére, melyek etikai dimenzióval is rendelkeznek. A pluralista, értéksemleges társadalomban az etikai képzés természetesen nem tűzheti ki maga elé az általános, tehát az egy-egy szakma keretein túlmutató, magatartásváltozást eredményező "erkölcsi nevelés" célját. Az etika témájában való jártasság mindazonáltal, vélhetően - mellékhatásként - felelősségteljesebb, a társadalmi együttélés kifinomultabb szabályainak jobban megfelelő magatartásformákhoz is vezethet. Ezekre a magatartásformákra egyebek mellett az jellemző, hogy az önérdek azonnali feltétlen érvényesítése helyett az önérdek korlátozását, az önérdek érvényesítésén túlmutató szempontok figyelembevételét és a kölcsönösen előnyös kooperatív megoldásokat helyezik előtérbe. Az üzleti etika nem a megfellebbezhetetlen és végleges igazságok kodifikált gyűjteménye. Tisztában van saját korlátaival, ezért nem tud és nem is akar minden helyzetre érvényes magatartási recepteket kínálni. Ehelyett megpróbálkozik a döntési kényszerben lévő gazdasági szereplő perspektívájának szélesítésével és felhívja a figyelmét az emberi tudás korlátaira, arra, hogy gyakran nélkülözzük a racionális döntéshez szükséges valamennyi ismeretet. Ezekben a helyzetekben a "racionális" döntés gondolkodási sémáin túlmutató, az "etikai dimenziót" is felölelő megközelítésre van szükség. Ehhez a megközelítéshez segíthet hozzá az üzleti etika.