A könnyezést általában a könnyelvezető rendszer teljes vagy részleges elzáródása okozza. A régóta ismert könnyszcintigráfiás technika csak síkbeli képet biztosít, mely ennek megfelelően továbbfejlesztésre szorul. Célul tűztük ki, hogy a könnyszcintigráfiás, kiegészítve SPECT/CT-vel és a CT-dacryocystográfiás (CT-DCG) vizsgálatok klinikai hasznosságát összevetjük könnyelvezető rendszer szűkületben szenvedő betegeken. Ezen kívül könnyszcintigráfiás módszerrel egy másik betegcsoporton, a Meibom mirigy diszfunkciós betegségben szenvedő betegek könnyclearance értékeit vizsgáljuk és vetettük össze kontroll csoport eredményeivel. A könnycsatorna szűkületben szenvedő betegeinken először dinamikus könnyszcintigráfiát, majd kiegészítő koponya SPECT/CT-t, és könnycsatorna kontrasztanyag átfecskendezést követően koponya CT készült. A Meibom mirigy diszfunkcióban szenvedő betegcsoportban és a kontroll csoportban csak könnyszcintigráfiát végeztünk, melyhez könny ozmolaritást, tBUT, Schirmer méréseket is végeztünk. Könnycsatorna-szűkületben szenvedő betegcsoportban a vizsgálatok közül a legnagyobb érzékenységet sorrendben a SPECT/CT, majd a CT-DCG, végül a könnyszcintigráfia módszere adta. Amennyiben kombináltuk legalább két módszert, akkor az érzékenység 90% fölé került. A Meibom mirigy diszfunkció betegcsoportban a T1/2 értékek 30 perc, a kontroll csoportban 6 perc lett. A könny ozmolaritás 308mOsm/L és 289mOsm/L, tBUT értékek 5,5 és 11,4 másodperc, ST1 teszt eredménye pedig 6,2mm és 13,6mm lett, melyek mindegyike szignifikánsak különbözött. A könnyszcintigráfia egy érzékeny módszer, de könnycsatorna szűkületben szenvedő könnyező betegekben akkor szolgáltat hasznos klinikai adatot, ha egyidejűleg SPECT/CT-t és CT-DCG vizsgálatot is végzünk, mivel ezek együttesen értékes információt nyújthatnak a rendellenesség lokalizációjáról és igazolják a szűkületet vagy az elzáródást. A Meibom mirigy diszfunkcióban szenvedő betegek könnyelvezető rendszere átjárható, de a könnyürülése eredményei szignifikánsan rosszabbak az egészséges kontroll csoport eredményeihez képest. A Meibom mirigy diszfunkcióban a könny megváltozott fizikai-kémiai jellemzőivel kapcsolatos új jellemzők megértését ezen vizsgálat eredményei bővítették.

Epiphora is commonly caused by a relative or complete occlusion in the lacrimal drainage system (LDS). Dacryoscintigraphy (DSG), an extensively assessed imaging technique in diagnosing its abnormalities, can provide only planar images, accordingly it needs to be improved. Our aim was to evaluate clinical utility of simultaneous DSG and SPECT/CT combined with computed tomographic dacrycystography (CT-DCG) in the evaluation of LDS. To measure tear clearance values in patients with meibomian gland dysfunction (MGD) with dacryoscintigraphy. Dynamic imaging with DSG was performed, and tracer radioactivity was detected by a gamma camera. Successively, SPECT/CT images of the involved region were gained, followed by CT-DCG, during which a contrast medium was syringed into the affected LDS, and finally contrast CT scans were obtained again from the same region. In MGD patient group we measured DSG, tear Osmolarity, tBUT and Schirmer I tests. In nasolacrimal duct obstruction patient group the the highest value for sensitivity was observed for SPECT/CT, followed by CT-DCG and DSG techniques, while combining DSG with SPECT/CT, DSG with CT-DCG, and SPECT/CT with CT-DCG the sensitivity increased above 90%. In MGD patient group the tear clearance were 30 minutes, in control group were 6 minutes. The tear osmolarity parameters were 308mOsm/L and 289mOsm/L, tBUT values were 5.5 sec and 11.4 sec, while the STI test values were 6.2mm and 13.8mm. The differences were significant in all cases. Although DSG is a sensitive nuclear medicine method it only provides useful clinical data when simultaneously supplemented with SPECT/CT and CT-DCG trials as they jointly can offer valuable information about the localization of an abnormality and verify stenosis or obstruction. Although the MGD patients’ lacrimal drainage systems were patent their tear clearance values were significantly higher than those of healthy volunteers, which may be caused by decreased drainage of tears from the eyes towards the nasal cavity. The understanding of new features regarding the altered physico-chemical characteristics of MGD tears has been augmented by the results of this study.