Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
(vezető: Dr. Szegedi Andrea)
Orvostudományi doktori tanács
tudományág:
- klinikai orvostudományok
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 34)
Tétel Szabadon hozzáférhető Corneális biomarkerek az autoimmunitás és a diurnalis ritmus tükrében(2025) Zakarné Aszalós, Zsuzsa; Fodor, Mariann; Aszalós, Zsuzsa; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti TanszékA disszertáció két kutatást ölel fel, melyek célja, hogy a szem – különösen a cornea – strukturális és funkcionális jellemzőin keresztül tárják fel az autoimmun és a diurnális ritmushoz kapcsolódó változásokat. Az első kutatás célja a szaruhártya diurnális ritmusának jellemzése volt egészséges felnőttek és éjszakai műszakban dolgozók körében. A vizsgálat során a cornea vastagsági és keratometriai paramétereit, felszíni egyenetlenségeit és az asztigmia napi ingadozásait elemeztük. Az eredmények azt mutatták, hogy a szaruhártya vastagsága reggel a legnagyobb, napközben csökken, majd estére ismét növekszik – függetlenül attól, hogy az alanyok az éjszakát alvással töltötték-e. Az asztigmia tengelye nem mutatott jelentős diurnális elmozdulást, viszont az ISV és keratometriai adatok napi szinten szignifikánsan ingadoztak. Az éjszakai munkát végzők szaruhártyája eltérő napi mintázatot követett: náluk kisebb mértékű vastagsági változás és kifejezettebb elülső felszíni asztigmia volt tapasztalható. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szaruhártya morfológiája érzékenyen reagál a cirkadián ritmus felborulására, ugyanakkor a szervezet hosszú távon részben képes alkalmazkodni a megváltozott alvás-ébrenlét ciklushoz. A második vizsgálat a szisztémás szklerózis szemészeti manifesztációit elemezte. A kutatás részletesen feltérképezte az SSc-ben előforduló szemészeti eltéréseket, többek között a szemhéj, kötőhártya, szaruhártya, lencse, üvegtest és retina érintettségét. A betegek közel kétharmadánál szárazszem-betegség volt kimutatható, cataracta és a retina mikrocirkulációs eltérései az esetek felében fordult elő, míg glaucoma a páciensek több mint egyötödét érintette. A szemészeti paramétereket különböző klinikai és immunológiai változókkal vetettük össze, többek között az autoantitest-profil, kapillármikroszkópiás mintázat és betegséglefolyás alapján. Az eredmények rámutattak, hogy a szem érintettsége gyakori és sokszínű az SSc-ben, és potenciálisan a betegség aktivitásának jelzője lehet. Eredményeink igazolják, hogy a szem érzékenyen reagál mind a fiziológiás, mind a megváltozott vagy kóros környezeti és szisztémás hatásokra. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a szem hogyan szolgáltathat információt a szervezetünkről illetve miképp járulhat hozzá a nem szemészeti betegségek diagnosztikájához.Tétel Szabadon hozzáférhető A COVID-19 pandémia hatásai idiopathiás inflammatorikus myopathiákban(2025) Béldi, Tibor Gábor; Griger, Zoltán; Béldi, Tibor Gábor; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai TanszékMunkánk első részében a SARS-COV-2 infekció hatásait vizsgáltuk idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegpopulációban. A SARS-COV-2 infekcióval történő megfertőződésben sem a myositis altípus, sem demográfiai tényezők, sem megelőző ILD, sem a hosszabb betegségfennállási idő nem játszott szignifikáns szerepet. A fertőzések harmada tünetmentesen, vagy enyhe tünetekkel zajlott le, míg az anti-Jo1 autoantitest pozitivitás és a hosszabb betegségfennállási idő a hospitalizáció független rizikófaktorai voltak. A fertőzést követően a betegekben az immunszupresszív kezelés ellenére aktív humoralis immunválasz alakult ki. Ezzel ellentétben COVID-19 elleni vakcinációt követően 72.3%-ban alakult csak ki szerokonverzió. A vakcina típusa és az immunszupresszív kezelés befolyásolta a vakcinációra kialakuló immunválasz mértékét. A vakcináció során major korai szövődmény nem alakult ki. Munkánk második részében a COVID-19 elleni védőoltások hatásait mértük fel a myositis aktivitására. Prospektív vizsgálatunk során igazoltuk, hogy a vakcinációt követően a betegek 11.6 %-ban alakult ki valódi relapszus, míg ez 3.3% volt a nem vakcináltak esetében. A relabáló betegek többsége jól reagált az egyénre szabott terápiának köszönhetően, három hónappal a relapszust követően a betegek 70,6 %-a, míg 6 hónappal később 88,2 %-a mutatott legalább minor javulást. Logisztikus regresszióval igazoltuk, hogy a védőoltás beadásának idején meglévő alapbetegség aktivitása szignifikánsan összefüggött a relapszusok kialakulásával. Összességében eredményeink alapján az anti-SARS-CoV-2 vakcinák biztonságosak, jól tolerálhatóak, hatékonyak és javasoltak a myositises betegek súlyos COVID fertőzésének megelőzésére. Aktív alapbetegség esetén óvatosan javasolható a védőoltás felvétele, hiszen a myositis relapszusát eredményezheti. In the first part of our work, we assessed the effects of SARS-COV-2 infection in a patient population with idiopathic inflammatory myopathy. Neither the myositis subtype, nor demographic factors, nor previous ILD, nor the longer duration of the disease played a significant role in the aquiration of the SARS-COV-2 infection. A third of the infections were asymptomatic or with mild symptoms, while anti-Jo1 autoantibody positivity and longer disease duration were independent risk factors for hospitalization. After infection, patients developed an active humoral immune response despite immunosuppressive treatment. In contrast, seroconversion occurred in only 72.3% of the patients after the COVID-19 vaccination. The type of vaccines and immunosuppressive treatment influenced the extent of the immune response to vaccination. No major early complications occurred during vaccination. In the second part of our work, we assessed the effects of COVID-19 vaccines on the activity of myositis. During our prospective study, we confirmed that after vaccination, relapses occurred in 11.6% of patients, while this was 3.3% in the case of non-vaccinated patients. Most relapsing patients responded well due to the individualized therapy, 70.6% of the patients three months after the relapse and 88.2% after 6 months showed at least minor improvement. Using stepwise logistic regression, we verified that the activity of the underlying disease at the time of vaccination was significantly related to the development of relapses. Overall, based on our results, anti-SARS-CoV-2 vaccines are safe, well-tolerated and effective and recommended for the prevention of severe COVID infection in patients with myositis. In the case of an active underlying disease, vaccination can be recommended with caution, as it may result in a relapse of myositis.Tétel Szabadon hozzáférhető A lupusz nefritisz kórlefolyásának és a krónikus vesebetegség prognosztikai faktorainak vizsgálata szisztémás lupus erythematosusban(2025) Perge, Bianka; Tarr, Tünde; Perge, Bianka; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarSLE-ben súlyos szervi érintettség a lupusz nefritisz jelentkezése, melynek kezelésében új terápiás lehetőségek jelentek meg. A LN jelenléte esetén számolni kell krónikus vesebetegség progressziójával (CKD) és végstádiumú veseelégtelenség kialakulásával (ESRD). Első vizsgálatunk célja az volt, hogy a Debreceni Egyetem ÁOK Klinikai Immunológiai Tanszéken gondozásba vett SLE-s betegeink körében felmérjük a lupusz nefritisz előfordulási gyakoriságát és klinikai sajátosságait. Összehasonlítottuk a veseérintettséggel rendelkező és nem rendelkező betegek klinikai aspektusait és a betegek túlélési mutatóit. Összevetettük a 2005 előtti és után lupusz nefritisszel kezelt betegek klinikai és laboratóriumi jellemzőit is. Második vizsgálatunkban a CKD progressziójának és az ESRD kialakulásának prediktív faktorait vizsgáltuk. Összehasonlítottuk a IV-es és nem IV-es LN-es betegeket, valamint a komplett-, parciális renális választ adó betegek és non-responderek klinikai és laboratóriumi adatait. Munkánk első részében azt találtuk, hogy a vizsgált 384 SLE-s beteg közül 127 betegnek volt lupusz nefritisze. A nem veseérintett betegek körében szignifikánsan gyakoribb volt a DLE, SCLE, társuló antifoszfolipid szindróma, reumatoid artritisz és a Sjögren szindróma előfordulása. A lupusz nefritiszes betegek körében szignifikánsan gyakoribb volt az anémia, valamint az anti-RNP pozitivitás jelentkezése. A lupusz nefritisz jelenléte szignifikánsan nem rontotta a betegek túlélését, a férfi nem bizonyult negatív prognosztikai tényezőnek, míg a remisszióban lévő állapotot pozitív prognosztikai faktornak találtuk mindkét csoportban. A lupusz nefritiszes csoportban szignifikánsan gyakoribb volt a szepszis miatti halálozás. A 2005 után diagnosztizált lupusz nefritiszes betegekben szignifikánsan csökkent a szerozitisz és neuropszichiátriai manifesztációk kialakulása, szignifikánsan gyakoribbá vált a mikofenolát-mofetil indukciós és fenntartó kezelésként való alkalmazása, csökkent a ciklofoszfamid adása és kevesebbnek adódott a kumulatív szteroid dózis. A károsodás értékelésére használt SLICC pontszám a 2005 után diagnosztizált veseérintettekben szignifikánsan csökkent. Az eredményeink arra utalnak, hogy az SLE kórlefolyása az utóbbi időben változott, és a fő terápiás célnak mind SLE-ben, mind lupusz nefritiszben a remisszió elérésnek kell lenni, mivel ez javítja a betegek túlélését. Munkánk második részében a 127 LN-es beteg adatait dolgoztuk fel. A CKD 3-5-ös stádiumú betegeknél szignifikánsan gyakoribb volt a IV-es típusú LN-es előfordulása. Mind a CKD 3-5-ös stádiumú, mind az ESRD-s betegeknél szignifikánsan magasabb volt a vese károsodási indexe. Többváltozós logisztikus regresszió alapján a 42 év feletti életkor, IV-es típusú lupusz nefritisz, Coombs teszt pozitivitás és magas krónicitási index a CKD progressziójának prediktív faktorai. Az ESRD kialakulásnak az egyváltozós logisztikus regresszió alapján prediktorai az anti-RNP, anti-SSB pozitivitás és a magas krónicitási index. A non-responder betegeket összehasonlítva a komplett választ mutatókkal szignifikánsan magasabb volt a krónicitási index és SLICC/ACR károsodási index is. A 3,5 pont feletti krónicitási index szignifikáns összefüggést mutat mind a CKD progressziójával, mind az ESRD kialakulásával. A korai diagnózis, az időben elkezdett agresszív immunszupresszáns kezelés elengedhetetlen a kedvezőtlen renális kimenetel kivédésében. Lupus nephritis (LN) is one of the most severe organ manifestations of systemic lupus erythematosus (SLE). Chronic kidney disease (CKD) and its progression into end-stage renal disease (ESRD) are serious complications in LN, and the main cause of death in SLE. We aimed to investigate the prognostic factors for the progression of CKD and the development of ESRD in SLE patients. In the first part of our cohort study, we assessed the clinical and laboratory data of 384 SLE patients, out of whom 127 patients were diagnosed with LN. We also compared LN patients diagnosed before and since 2005. In the second part of our retrospective cohort study, we assessed the clinical and laboratory data of 127 patients who were diagnosed with LN between 1990 and 2022, and received regular follow‐up care at our autoimmune center. We compared class IV (diffuse) LN patients with non-class IV LN patients, and assessed the differences in clinical and laboratory data of patients subdivided into complete, partial and non-responders to therapy In the first part of our work, based on our observation, discoid LE, subacute cutaneous LE, antiphospholipid syndrome, Sjögren’s syndrome and rheumatoid arthritis were more common in non-LN patients, while anemia and anti-RNP positivity were more frequent in LN patients. The development of LN did not affect survival rates significantly; male sex was a negative prognostic parameter, while achieving remission was a positive prognostic factor in both groups. Death caused by sepsis was more prevalent in LN group. Serositis and neurological manifestations occurred less frequently in LN patients diagnosed after 2005. The use of mycophenolate mofetil became more common, and the cumulative steroid dose decreased. The SLICC Damage Index score also decreased. Our study demonstrated that the disease course has changed in recent years, and the main therapeutic goal in both SLE and lupus nephritis should be to achieve remission, because this significantly improves long-term prognosis and patient survival. Our study demonstrated that the disease course has changed in recent years, and the main therapeutic goal in both SLE and lupus nephritis should be to achieve remission, because this significantly improves long-term prognosis and patient survival. In the second part of our work, the prevalence of class IV LN is significantly higher in patients with CKD stage 3-5. Age above 42, class IV LN, Coombs positivity and high chronicity index are prognostic factors for the development of CKD stage 3-5. On the other hand, anti-RNP and anti-SS-B antibody positivity and a high chronicity index are prognostic factors for the development of ESRD. The chronicity index as well as SLICC/ACR Damage Index (SDI) score were significantly higher in non-responders compared to patients with complete remission. Based on our results, the progression of CKD into stage 3-5 or the development of ESRD should be expected at a chronicity index above 3.5 points. An early diagnosis as well as aggressive and adequate treatment on time are fundamental to prevent unfavourable outcome of LN.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai megfigyelések az osteoporosis kezelésével és az arthritis psoriaticában szenvedő betegek törési rizikójával kapcsolatban(2025) Halasi, Andrea; Gaál, János; Csordás, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz osteoporosis két, a gyakorlat szempontjából fontos aspektusát vizsgáltam. Az első ezek közül as osteoporosisos betegek terápiahűségének fokozása a reumatológiai gyakorlatban egyéb betegségek kezelésében elfogadott kezelési stratégiának, a szoros kontrollnak és a célérték alkalmazásának adaptálása révén. Az osteoporosis eredményes kezelésének gátja napjainkban már nem a hatékony gyógyszereknek a hiánya, hanem a betegek elégtelen adherenciája, mely klinikailag kisebb BMD nyereséggel, nagyobb törési és mortalitási rizikóval jár. Ennek javítására számos próbálkozás történt már, beleértve a betegedukációs és követési stratégiákat, a gyógyszerek alkalmazási intervallumainak és alkalmazási módjainak változtatását is, melyek némi javulást hoztak ugyan a parenterális szerek esetében, de a döntő többséget képviselő orális szerek esetében nem történt átütő javulás. A csontforgalmi markerek szintjének csökkenését célértékként kezelő és az ettől függővé tett terápiás döntések alkalmazását, valamint a betegek szoros monitorozását magába foglaló terápiás stratégia alkalmazása áttörést jelenthet az adherencia javításában, ezzel a terápia hatékonyságának növelésében. A gyulladásos reumatológiai kórképekhez (elsősorban az RA-hoz) társuló osteoporosis nem volt ismeretlen a gyakorló reumatológusok körében. Az már kevésbé köztudomású, hogy a psoriasisos, illetve PsA-ban szenvedők esetében is számítani kell csökkent csontdenzitásra és ezzel együtt fokozott törési rizikóra. Nem rendelkeztünk ugyanakkor adatokkal arra nézve, hogy az egyik legfontosabb törési rizikófaktor, az elesés tekintetében is kiemelt veszélyben vannak a PsA betegek. A PsA speciális manifesztációinak és a törési, valamint elesési rizikónak a kapcsolatáról egyáltalán nincs adat az iodalomban. Tudomásunk szerint ez az első olyan vizsgálat, mely összefüggést talált nemcsak a csonttömeg, hanem a törések és az elesések és a PsA között is. Ezen túlmenően szintén elsőként írtuk le, hogy PsA betegségspecifikus jellemzőinek is van jelentősége. Eredményeink amellett szólnak, hogy a késői kezdetű pikkelysömörben szenvedő betegek nagy kockázattal bírnak az elesések és az alacsony energiájú törések szempontjából - különösen akkor, ha a betegség a fejbőr és a testhajlatok érintettségével is jár. Ez a gyakorlat szempontjából azt jelenti, hogy még a PsA populáción belül is ki kell emelni egy speciális betegcsoportot, melynek korai denzitometriás szűrése, gondozásba és kezelésbe vonása különösen fontos a primer törésprevenció szempontjából.Tétel Szabadon hozzáférhető Az immun és permeabilitási barrier vizsgálata hidradentis suppurativában(2025) Somogyi , Orsolya; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékA hidradenitis suppurativa az apokrin mirigyekben gazdag bőrrégióra lokalizálódó immunmediált gyulladásos bőrbetegség, mely pathomechanizmusában a Th1/17 citokin környezet már jól ismert; a betegségre jellemző immunmiliő kialakulásának stádiumai, időbeli lefolyása azonban még nem. A HS kialakulásnak kezdeti lépéseinek megismerése érdekében végzett vizsgálat során a CD4+ T-sejtek, CD11c+ myeloid DC-k és CD163+ makrofágok számát, valamint a Th1/Th17 immunmiliőhöz kapcsolódó molekulák, KC-eredetű faktorok, pro inflammatorikus molekulák és kemokinek expresszióját elsőként mRNS szinten RNASeq, kvantitatív valós idejű PCR (RT-qPCR) módszerekkel tanulmányoztuk, majd fehérjeszinten IHC és IF segítségével vizsgáltuk meg. Eredményeink alapján elmondható, hogy az összes vizsgált AMP, valamint az IL-1β, IL-23 és TNF- α már a nem léziós HS bőr epidermiszében is jelentős mértékben kifejeződött. Másrészt a dermális IL-23 és a TNF- α csak a léziós HS bőrben mutatott szignifikáns növekedést, a T-sejtek, DC-k és makrofágok beáramlásával, valamint az IL-12, IFNγ, IL 17A, IL-10, TGFβ és CCL20 expressziós szintjének megemelkedésével együtt. Összességében ezek az eredmények megerősítik, hogy a KC-k a HS patomechanizmusában kulcsfontosságú iniciáló szerepet töltenek be. A második kutatásunk során megvizsgáltuk a HS permeabilitási barrierjét, mint a KC aktivációban szerepet játszó tényező lehetséges szerepét, mivel számos krónikus gyulladásos bőrbetegségben a permeabilitási barrier károsodása feltehetően a KC-k aktiválódásán keresztül váltja ki a betegség elsődleges lépéseit. Elsőként mértük meg a TEWL-t a HS-betegek léziós és nem léziós területein, és összehasonlítottuk egészséges önkéntesek AGR régióiban mért értékeivel. A léziós HS és nem léziós HS bőrben végzett TEWL-mérések nem különböztek jelentősen az AGR bőrben mért értéktől, ami arra utal, hogy a HS-ben nincs kimutatható barrier diszfunkció. Ezt követően mRNS és fehérje szinten tanulmányoztuk a permeabilitási barrier két fő barrierelemét az SC-t és a TJ-t. A cornified envelope kialakulásával, a stratum corneum deszkvamációval, az intercelluláris lipidlamellák kialakulásával és a korneodezmoszómák szerveződésével kapcsolatos molekulákat, és a barrier alarminokat is vizsgáltuk. Eredményeink szerint a nem léziós HS bőrben a vizsgált molekuláknak sem az mRNS-, sem a fehérjeexpressziója nem különbözött jelentősen a normál bőrtől. A HS léziós bőrben bár néhány molekula mRNS-szintje jelentős különbséget mutatott az AGR bőrhez képest, fehérje szinten csak enyhe, ellentétes irányú változásokat tudtunk detektálni (a KRT1 és a KLK5 csökkent, a KLK7, a KRT6 és a DSG1 nőtt). Közülük csak a KRT6 mutatott nagymértékű, és azonos irányú változást a léziós HS bőrben mind mRNS, mind fehérje szinten. A konfokális mikroszkópos vizsgálataink megerősítették immunhisztokémiai eredményeinket, mivel nem jelezték a permeabilitási barrier működésének vagy a junction struktúrák kifejeződésének jelentős károsodását. Eredményeink alapján valószínűleg nem a barrier károsodása aktiválhatja a genetikailag érzékeny KC-ket, hanem más kiváltó okok, például mutációk, mechanikai stressz, hormonális változások, a verejték megváltozott termelése vagy pH-ja, valamint a diszregulált mikrobióta, melyek együttesen indíthatják el a gyulladást, ami a HS klinikai megjelenéséhez vezet.Tétel Szabadon hozzáférhető Keratinocita eredetű mediátorok vizsgálata egészséges bőrben és atópiás dermatitisben(2024) Szabó, Lilla; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékElső lépésként a citokin típusú epimmunom molekulák vizsgálatát végeztük el az egészséges SGR, AGR és GP bőrrégiókban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC). Eredményeink alapján a GP régiót az IL-25, IL-33, IL-36RA, IL-38 és IL-18 molekulák jelenléte jellemzi, az SGR területetre az IL-23, IL-17C és IL-18 molekulák jellemzőek, míg az AGR régióban mind az IL-25, IL-33, IL-23 és IL-18 jelen van, tehát az SGR és GP területek jellemzőit is hordozza. Az irodalmi analízis alapján arra következtethettünk, hogy a különböző régiókat pro-Th2-es vagy pro-Th17-es epimmunom profil jellemzi, így gyulladásos körülmények között is megvizsgáltuk a legfontosabb KC által termelt Th2- és Th17-hez kapcsolódó citokinek jelenlétét. Atópiás dermatitisben (AD) ben a GP régiót jellemző IL-33, IL-25, IL-36RA és IL-38 citokinek magas expressziója volt jellemző, míg rosaceaban (PPR) az egészséges SGR régiót jellemző IL-23 és IL-17C citokinek intenzitása volt erősen megemelkedett. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a külső epidermális challange által kialakult outside-in bőrbetegségben (AD és PPR) azon citokinek expressziója emelkedett meg, amelyek már az adott bőrterületen homeosztatikus körülmények között is jellemző citokinek voltak. Ezzel szemben, psoriasisban (PsV), amely egy inside-out bőrbetegség, a kialakuló gyulladásos epidermális citokin miliő független az adott bőrterület homeosztatikus epimmunom milliőjétől. A második munkámban az AMP típusú epimmunom molekulákat vizsgáltunk (öt funkcionális csoportban) AD-ben és PsV-ban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC) az egészséges GP bőrhöz viszonyítva. Eredményeink alapján, az AD L és a PsV L minták összehasonlításakor a legtöbb AMP mindkét betegségben indukálódott, hasonló expressziós mintázatot mutatva; azonban sok esetben az adott AMP szintje AD-ben nem érte el a PsV-ben tapasztalt értéket. Az LL-37 esetében találtuk a legnagyobb különbséget a két betegség között, hiszen míg PsV léziókban a szintje szignifikánsan megemelkedett, addig AD-ben csökkent a kontroll csoporthoz képest. A jelenlegi eredményekkel összhangban a legtöbb AMP emelkedett szintjét mindkét betegségben kimutatták, azonban AD-ben a szakirodalmi adatok az LL-37-tel kapcsolatban ellentmondásosak. E molekulának kiemelkedő szerepe az AD patogenezisében elképzelhető, hiszen az LL-37 az AD mindhárom fő patogenetikai jellemzőjével összefüggésbe hozható (barrier károsodás, Staphylococcus hiperkolonizáció, Th2-es gyulladás). Az LL-37 szignifikánsan csökkent szintje az AD NL bőrben azt is jelezheti, hogy a molekulának iniciáló szerepe van az AD patogenezisében, így felveti ezen molekulának a terápiás célpont lehetőségét az betegség kezelésében.Tétel Szabadon hozzáférhető A szem elülső szegmentumának érintettsége gyulladásos bélbetegségekben(2024) Czompa, Levente; Barta, Zsolt; Kemény-Beke, Ádám; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA gyulladásos tápcsatorna betegségek (IBD) két legfontosabb formája a Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC), melyek nem teljesen ismert etiológiájú, krónikus, hullámzó intenzitású gyulladással járó kórállapotok. A CD és az UC kialakulásában genetikai, immunológiai és környezeti faktorok együttes hatása játszhat szerepet. Elsősorban a bélrendszert érintik, de számos extraintestinalis manifesztációjuk fordul elő, amelyek érintheti a szemet és környezetét is. Kutatásunk során két területre összpontosítottunk: a leggyakoribb másodlagos szemészeti manifesztáció, a száraz szem betegség (DED) tüneteinek előfordulására és kapcsolatára az IBD-vel, valamint a szem elülső szegmentumának morfológiájára az IBD betegek körében. A szemészeti szövődmények az IBD bármely szakaszában előfordulhatnak, érinthetik a szem elülső és hátulsó szegmentjét, valamint a periokuláris szöveteket is. Ezen elváltozások többsége életminőségromlással, esetenként maradandó látáskárosodással vagy akár a látás teljes elvesztésével is járhat. Az egészséges kontroll csoport szubjektív szemészeti paraméterei (az OSDI értékek) szignifikáns összefüggést mutattak a könnytermelés és a könnyfilm stabilitás minden objektív paraméterével. A szubjektív és az objektív paraméterek közötti korreláció (a könnytermelést kivéve) szignifikánsnak mutatkozott az UC betegeknél is, a CD betegcsoportban azonban nem. A szubjektív paraméterek kontroll csoportban megfigyelt szignifikáns korrelációja az életkorral csak az UC betegeknél maradt meg, a CD betegeknél nem. A szubjektív paraméterek korrelációja a betegség időtartamával nem volt szignifikáns sem a CD, sem az UC betegek esetében. A szaruhártya morfológiai jellemzőinek megőrzése fontos a látás épségének megtartásához és a szaruhártyán végzendő esetleges beavatkozások intra- és posztoperatív komplikációinak elkerüléséhez. IBD-ben szaruhártya érintettség ritkán ugyan, de kifejlődhet, melyek súlyosságáról kevés információnk volt. Vizsgálataink kiderítették, hogy a szaruhártyának mind a vastagsága, mind a térfogata szignifikánsan kisebb volt mind a CD-ben, mind az UC-ben szenvedő betegek esetében az egészséges kontroll személyekkel összehasonlításban. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az IBD során a szemészeti tünetek azonosítása fontos a páciens életminősége szempontjából, ugyanakkor a szemészeti tüneteknek prognosztikus értéke is lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai kórlefolyás változása és nem trombotikus kardiális eltérések vizsgálata SLE-s betegekben(2024) Nagy, Nikolett; Tarr, Tünde; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA szisztémás lupus erythematosus (SLE) az autoimmun betegségek klasszikus képviselője, mely csaknem minden szervet illetve szervrendszert érinthet. Az SLE gyakran társul más autoimmun kórképekkel, leggyakrabban antifoszfolipid szindrómával. Munkánk első felében célul tűztük ki, hogy a DE ÁOK, Klinikai Immunológiai Tanszéken gondozott SLE-s betegekben felmérjük az SLE-vel diagnosztizált betegekben az antifoszfolipid antitestek és APS előfordulási gyakoriságát, az alkalmazott antikoaguláns és trombocita aggregáció gátló kezelést. Felmértük, hogy a 2004-2019 között diagnosztizált betegekben változott-e az SLE kórlefolyása a 2004 előtt diagnosztizált betegekhez képest, ezentúl a két vizsgálati periódusban felmértük az SLE szervi manifesztációit, a trombotikus és nem trombotikus klinikai tüneteket, krónikus szervi károsodásokat, az antitestek előfordulását, gyógyszeres terápiát, betegséglefolyást. Munkánk második felében célul tűztük ki, hogy nagyszámú SLE miatt gondozott betegünkben felmérjük az antifoszfolipid antitestek előfordulását, az SLE és APS trombotikus és nem trombotikus kardiális eseményeit. Összefüggést kerestünk az antifoszfolipid antitestek jelenléte és a kardiális eltérések között, összehasonlítottuk a kardiális manifesztációkkal rendelkező és nem rendelkező betegek klinikai és laboratóriumi sajátosságait, valamint az aGAPSS pontszám és a kardiális manifesztációk közötti összefüggést is vizsgáltuk. Systemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic systemic autoimmune disease potentially affecting various tissues and organ systems. SLE can associate with other autoimmune conditions, most often with antiphospholipid syndrome. First aims of our study was to compare the wide spectrum of laboratory and clinical data of SLE patients diagnosed before and since 2004 in order to determine any changes in the disease course. The objective of our second study was to assess the occurrence of antiphospholipid antibodies, the manifestations of SLE and APS, furthermore the thrombotic and non-thrombotic cardiac morbidities in a large number of our SLE patients.Tétel Szabadon hozzáférhető Új eljárások az indirekt immunfluoreszcens elvű autoantitest tesztek kiértékelésében: a számítógéppel támogatott mintázatfelismerés lehetőségei és korlátai(2024) Nagy, Gábor; Antal-Szalmás, Péter; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetHáttér: Az indirekt immunfluoreszcens teszt az egyik legrégebb óta autoantitestek kimutatására használt módszer. Számos előnye mellett hátránya, hogy a fluoreszcens képek kiértékelése bonyolult, időigényes feladat, mely a harmonizáció irányába tett lépések ellenére még mindig jelentős mértékben szubjektív. A kiértékelés automatizációja, számítógépes eljárások bevezetése a folyamat felgyorsítását, standardizálását, a variabilitás csökkentését, a szakértő idejének felszabadulását teheti lehetővé. A rutin diagnosztikába történő bevezetés feltétele viszont, hogy a számítógépes rendszer új eljárásai által nyújtott lehetőségeket és korlátokat megismerjük, az új kiértékelési módokat karakterizáljuk és összevessük az eddig használt hagyományos értékeléssel. Módszerek: Vizsgálatainkban a EUROPattern fluoreszcens mikroszkópot használtuk antinukleáris (ANA) és anti-neutrophil citoplazmatikus antitest (ANCA) indirekt immunfluoreszcens tesztek számítógéppel támogatott kiértékelésére. Az ANCA diagnosztika területén kisér-gyulladásban, autoimmun betegségben és más gyulladásos kórállapot gyanúja vagy követése miatt a laboratóriumunkba küldött rutin minták sorozatán hasonlítottuk össze a képelemző és mintázatfelismerő algoritmus (EPa), illetve a képernyőn végzett értékelés eredményeit a hagyományos mikroszkópos kiértékeléssel. Az ANA vizsgálatok területén a HEp-2 sejteken látható autoantitest mintázatok közötti interferenciát vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a különböző értékelési eljárásokat. Eredmények: Az ANCA minták értékelése során mind a mintázatfelismerés, mind a mintázat intenzitásának reprodukálhatóságát megfelelőnek találtuk. A kép fényintenzitásán alapuló számítógépes titerbecslés 1:80 feletti értékeknél viszont nem mutatott lineáris összefüggést a végponti titerrel, erős pozitív C-ANCA mintáknál néhány esetben ráadásul jelentős alábecslést adott. Az 568 minta esetén összességében 86,1%-ban, negatív mintáknál 81,8%-ban, nemnegatív mintáknál 96,4%-ban adta meg a minősítést a képelemző algoritmus a hagyományos mikroszkópos leolvasásnak megfelelően. Képernyőn történő leolvasásnál a teljes konkordancia 96,7%, míg az egyezés aránya a negatív és a nemnegatív esetek körében 95,3%, illetve 100% volt. Az ANCA mintázatot az EPa 69,0%-ban, a képernyőn végzett értékelés 95,1%-ban sorolta be helyesen. A két leggyakoribb ANA mintázat egyidejű jelenléte esetén jelentős interferencia kialakulását demonstráltuk. A finomszemcsés magmintázat zavarja a homogén magmintázat felismerését, és fordítva. A homogén mintázat zavaró hatása miatt az esetek döntő többségében a szemcsés mintázat nem is látható, ha titere alacsonyabb, mint a homogén mintázaté. Egy második mintázat jelenlétében mind a homogén, mind a szemcsés mintázat felismerése és erősségének megítélése képernyőn végzett értékelésnél hasonló, számítógépes képelemzéssel rosszabb, mint hagyományos leolvasással. Következtetés: A EUROPattern automatizált mikroszkópos rendszer ANA és ANCA tesztek esetén is alkalmas indirekt immunfluoreszcens lemezek humán értékelő által képernyőn végzett, számítógéppel támogatott kiértékelésére. Önállóan, felhasználói ellenőrzés nélkül az általunk vizsgált verziójú képelemző algoritmus nem használható eredmények kiadására, mivel rutin ANCA kivizsgálásra érkező és kevert ANA mintázattal rendelkező mintáknál mind a pozitív-negatív minősítés, mind a mintázatfelismerés terén teljesítményben elmaradt a referencia módszernek tekintett hagyományos mikroszkópos leolvasástól. Az egyetlen mintahígítás fluoreszcencia intenzitásából becsült titer meghatározás nem váltja ki a sorozathígításon alapuló titrálást. Az automatizált fluoreszcens mikroszkópok alkalmazásával elkerülhető a sötétszobában folyó munka, a papír alapú munkalisták használata, gyorsabbá tehető a kiértékelés és lehetséges a mintázatról készült képek eltárolása.Tétel Szabadon hozzáférhető Komorbiditások vizsgálata idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegekben(2023) Vincze, Anett; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarMunkánk során idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegek között mértük fel a csonttörési rizikót és a csigolyatörések előfordulási gyakoriságát, valamint a csonttörések hatását a funkcionális képességekre és az életminőségre. Emellett a dermatomyositises betegek körében célzott génexpressziós vizsgálatokat végeztünk a bőrviszketés hátterének kutatására, korrelációkat keresve a vizsgált molekula, a betegség aktivitása és a viszketés súlyossága között. Első vizsgálatunkban 52 myositises és 43 rheumatoid arthritises beteg vizsgálatával igazoltuk, hogy myositisben gyakoribb az oszteoporózis előfordulása, de a BMD eredmények felhasználásával és a glükokortikoid dózis korrekcióval a FRAX által mért csonttörési rizikó hasonló a vizsgálatba bevont RA-s betegek csonttörési kockázatával. A vertebrális csonttörések előfordulása mindkét csoportban igen gyakori volt (75-68 %), ami szignifikánsan rontotta a betegek életminőségét és fizikai képességeit. A törések myositisben az életkorral, míg RA-ban a BMD eredményekkel mutatták a legszorosabb összefüggést. Második vizsgálatunkban 17 akítv dermatomyositises beteg vizsgálatával igazoltuk, hogy a viszketés súlyossága pozitívan korrelál a DM bőrtüneteinek súlyosságával. A TNF-α génexpresszió szignifikánsan magasabb volt a lézionális mintákban a nem lézionálisokhoz viszonyítva, és a normalizált mRNS expresszió pozitívan korrelált a viszketés súlyosságával. A lézionális IL-6 mRNS szintje a viszketéssel és a CDASI aktivitással korrelált. A TRP-csatornák kifejeződése nem különbözött a lézionális és nem lézionális mintákban, ugyanakkor a normalizált TRPV4 mRNS expressziója pozitívan korrelált a CDASI károsodási pontszámmal. Eredményeink arra utalnak, hogy a myositisekben nagyon magas az oszteoporózis és a csonttörések rizikója, ami jelentős betegségterhet eredményez, ezért már a diagnózis felállításától kezdődően minden lehetséges eszközzel küzdeni kell a betegek csontegészségéért. A dermatomyoisits asszociált viszketésben a betegség cutan aktivitása mellett a TNF-α és az IL-6 játszhat meghatározó szerepet, melyek a jövőben újabb terápiás célpontként szolgálhatnak, hogy hatékonyabban kontrollálhassuk a betegséget. In the present work we ascertained and compared fracture risk, the prevalence of vertebral fractures and their effect on patients’ function and quality of life in patients with inflammatory myopathies and rheumatoid arthritis. Beside we investigated target ed gene expressionexpressions in active dermatomyositis patients to discover the specific mole molecular pathway in development of DM associated pruritus. We attempted to find correlation correlations between the examined molecules, the disease activity and the severity of itch. In our first study 52 patients with myositis and 43 patients with rheumatoid arthritis participated. We confirmed the higher prevalence of osteoporosis in patients with myositis myositis. The risk of fracture, applying the FRAX calculation, was similar between the myositis and RA population if we took into account the BMD results and the steroid dose adjustment. The prevalence of vertebral fractures was common in both population (75 68%), which affected the patients’ physical function and quality of life significant ly. The fractures correlated with older age in myositis and lower BMD results in RA. In our second study we examined 17 dermatomyositis patients with active skin symptoms. We confirmed the association between the severity of pruritus and the severity of DM associated skin lesions. The expression of TNF α was significantly higher in lesional DM skin samples compared with non lesional samples, and the normalized level of TN F α mRNA expression correlated positively with the severity of pruritus. The lesional IL 6 mRNA levels correlated with the CDASI activity score and the pruritus. The expres sionsions of the TRP ion channels w were not different between the lesional and non lesional skin samples, however the level of the mRNA expression of the normalized TRV4 correlated positively with CDASI damage score. It can be concluded that the osteoporosis and the risk of fractures in myositis are very common, and they produce major burden of diseaseand they produce major burden of disease. Thereforeherefore, it is important to apply all the it is important to apply all the possible methodspossible methods to maintain the bone heath from the diagnosis of myositis. The the diagnosis of myositis. The dermatomyositis associated itch is affected by the disease activity. The TNFdermatomyositis associated itch is affected by the disease activity. The TNF--α α and the ILand the IL--6 6 might play a determining role, which may help to develope new treatments to control this might play a determining role, which may help to develope new treatments to control this excruciating symptom.excruciating symptom.Tétel Szabadon hozzáférhető Vaszkuláris markerek vizsgálata szisztémás lupus erythematosusban és katasztrófa antifoszfolipid szindrómában(2023) Diószegi, Ágnes; Tarr, Tünde; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetAz SLE jelentős kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. Az SLE-ben észlelhető akcelerált ateroszklerózis folyamatáért a tradícionális és SLE specifikus kockázati tényezőkön kívül egy komplex immuno-inflammatorikus folyamat felelős. Az ateroszklerózis folymatában jól ismert az LDL-C szerepe, de kevesebb ismerettel rendelkezünk a trigliceridben gazdag lipoproteinek szerepéről. A szubklinikus ateroszklerózis jellemzésére non-invazív képalkotó tehnikák alkalmasak. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a cIMT szignifikánsan magasabb SLE-s betegekben, illetve történtek vizsgálatok endotél diszfunkciót jellemző FMD-vel is. Több kutatócsoport eredménye alátámasztotta, hogy SLE-s betegpopulációban szignifikánsan magasabb az artériás stiffnest jellemző augmentációs index és pulzushullámterjedési sebesség. Vizsgálatunk egyediségét az adja, hogy egyszerre vizsgáltuk a szubklinikus ateroszklerózist képalkotó eszközökkel, valamint a betegek lipidprofilját és immuno-inflammatorikus markereit. Vizsgálatunkba 51 aktív SLE-s beteget és 41 korban, nemben illesztett kontroll személyt vontunk be. Az SLE diagnózisának a felállításához a korábban érvényes a SLICC/ACR 2012-es kritériumokat használtuk, vizsgálatba történő bevonáskor beteginket az aktuálisan érvényben lévő EULAR/ACR 2019-es kritériumai alapján reklasszifikáltuk. A betegség aktivitását az SLEDAI segítségével határoztuk meg. Kizárási kritérium az aktív lupus nefritisz, korábban lezajlott major kardiovaszkuláris betegség vagy terhesség volt. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett (vérkép, máj és vesefunkció, CRP) IL-6 és antitest profil meghatározás történt. Lipidparamétereiket Lipoprint gélelektroforézis segítségével vizsgáltuk. Emellett FMD, cIMT, Aix és PWV meghatározás is történt. Eredményeinket tekintve kiemelhető, hogy az aktív SLE-s és a korban és nemben illeszett kontrollcsoport között a tradícionális kardiovaszkuláris rizikótényezőket tekintve nem volt szignifikáns különbség. A gyulladásos markerek (CRP, IL-6) szintje szignifikánsan magasabb volt az SLE-s betegpopulációban a kontroll csoporthoz viszonyítva. A lipidparamétereket tekintve az SLE-s betegekben szignifikánsan alacsonyabb HDL szintet és szignifikánsan magasabb Tg, ApoA1 és ApoB szintet találtunk. Az SLE-s betegek Aix értéke szignifikánsan korrelált a VLDL, IDL-B és IDL -C szubfrakciókkal. Enyhe, de szignifikáns pozitív korreláció volt kimutatható az Aix és az LDL-1, a Tg, az összkoleszterin és az ApoB100 szint között az SLE-sekben. A PWV esetében is szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a Tg, a VLDL, az IDL-C, az IDL-B és a LDL-1 szubfrakciók között. Az FMD tekintetében az SLE-s betegcsoportban szignifikáns negatív korrelációt találtunk a CRP, a Tg, az LDL-C, az ApoB100, a VLDL és a LDL-2 szubfrakció között. A cIMT szignifikáns negatív korrelációt mutatott a betegség aktivitást jellemző C4 szintekkel SLE-sekben. Az alacsony betegség aktivitású SLEDAI csoportban azt találtuk, hogy a C4 szint szignifikánsan magasabb volt, míg az ApoB100 és a cIMT szignifikánsan alacsonyabb volt. Eredményeink alátámasztják az SLE-hez asszociált lipideltérések és gyulladásos folyamatok szerepét a korai érelmeszesedés kialakulásában, valamint felhívják a figyelmet a képalkotó módszerek, ezen belül a striffness paraméterek meghatározásának fontosságára. Az SLE gyakran társul APS-sel. A CAPS az APS egy ritka, potenciálisan életveszélyes megjelenési formája, mely kialakulásában az esetek döntő részében valamilyen precipitáló tényező szerepe mutatható ki. A diagnózis felállításának egyik feltétele a nagy ér okklúzió igazolása mellett a szövettanilag igazolt kisér okklúzió, a trombotikus microangiopatia leírása. Esetismertetésünk nyomán elsők között publikáltuk a rituximab kezelés hatékonyságát akut vesekárosodással szövődött CAPS esetében. Immunhisztokémiai módszerrel támasztottuk alá az intrarenális T- és B limfocita akkumulációt, valamint a komplement aktivációt, mely bizonyítja a rituximab kezelés hatékonyságát és megerősíti, hogy helye van a CAPS kezelésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Gyulladásos izombetegségek kardiális manifesztációjának vizsgálata(2023) Péter, Andrea Mária; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai TanszékMunkánk során egy homogén, kardiovaszkuláris rizikófaktoroktól mentes, középkorú, kardiálisan tünetmentes myositises betegcsoport kardiális paramétereinek hosszútávú követéses vizsgálatát végeztük tradicionális echocardiográfia és szöveti doppler alkalmazásával. Első vizsgálatunkban 30 IIM-es beteg és 28 korban, nemben illesztett egészséges kontroll személy bevonásával igazoltuk, hogy az IIM diagnózisának időpontjában bal és jobb kamrai szisztolés diszfunkció áll fenn, ami a myositis steroid kezelése mellett 3 hónap alatt normalizálódik. Ezzel párhuzamban ugyanakkor a 3 hónapos követés végére diasztolés diszfunkció jelenik meg a vizsgált betegcsoportban. Második vizsgálatunkban ugyanazon betegcsoport 2 éves követése során igazoltuk, hogy a kontrollhoz viszonyítva a myositises betegekben szubklinikai bal és jobb kamrai szisztolés diszfunkció alakult ki a kórlefolyás során gyakori relapszusokkal rendelkező polifazisos csoportban, ami grade I. bal kamrai diasztoles diszfunkcióhoz is vezetett. Hasonló, de nem szignifikáns tendenciák voltak kimutathatóak 2 év alatt a relapszusok nélküli, monofázisos betegcsoportban. Eredményeink arra utalnak, hogy a betegség kezdeti fázisában már igazolható szubklinikus bal és jobb kamra diszfunkció miokardiális ödémának, akut miokarditisznek felelhet meg, mely a specifikus terápiára javulást mutat. A relabáló, polifázisos IIM betegcsoportban a visszatérő szubklinikus miokarditiszek következtében 2 év alatt bal és jobb kamra szisztolés diszfunkció alakul ki, mely miatt ezen betegek klinikailag is nagyobb figyelmet igénylő, magas rizikójú csoportot képeznek és gyakori kardiológiai kontrollt és egyénre szabott kezelést igényelnek. Mindezek alapján az echokardiográfiás TDI módszer alkalmas a myositises betegek korai cardális rendellenességeinek diagnosztizálására és követésére, a magasabb rizikójú betegek szűrésére, ami a myositisekhez kapcsolódó kardiovaszkuláris mortalitás csökkentését eredményezheti.Tétel Szabadon hozzáférhető Az anti-Jo-1 pozitív antiszintetáz és a myositis- scleroderma overlap szindróma klinikai és genetikai sajátosságai(2023) Szabó, Katalin; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai TanszékKutatásunk során elsősorban két myositises alcsoportot igyekeztünk elkülöníteni és elemezni ezen betegcsoportok klinikai és laboratóriumi paramétereit, valamint a terápiára adott választ és prognózist. Prognosztikai és prediktív faktorok után kutatva, eredményeink értékelésével igyekeztünk következtetéseket levonni, hogy ezen betegek a későbbiek során minél személyre szabottabb terápiában részesülhessenek. Munkánk eredményeképpen a főbb új tudományos megállapításaink a következőek: 1. Az anti-Jo-1 pozitív betegeknél a szervi érintettség nem különbözött a HLA- DRB1*03 pozitív és negatív betegeknél, kivéve a diagnóziskori CK értéket. 2. Pozitív korreláció mutatható ki az anti-Jo-1 titer és a CK, valamint CRP szintek között mind a betegség kezdetekor, mind pedig a kórlefolyás során, így ezek mindegyike alkalmas a betegek követésére. 3. Bizonyos diagnóziskori laboratóriumi paraméterek (magasabb CRP, magasabb ESR, RF pozitivitás) és egyes klinikai tünetek (láz, vasculitises bőrtünetek) megjelenése a későbbiekben magasabb szteroid igényre és súlyosabb betegség lefolyásra hívhatja fel a figyelmet. 4. A SSc-myositis overlap szindróma vizsgálatakor a PAH megjelenése esetén gyakoribb a diagnóziskori láz, hattyúnyak deformitás és subcután calcinosis előfordulása, ami szorosabb követésre hívja fel a figyelmet. 5. A SSc-myositis overlap szindrómás betegek nagyban hasonlítottak az anti-Jo-1 pozitív antiszintetáz szindrómás páciensekhez a HLA allélek és fő klinikai tulajdonságok szempontjából néhány kivétellel, úgymint Raynaud szindróma, nyelési nehezítettség, intesztinális érintettség, illetve livedo reticularis előfordulási gyakorisága. Reméljük, hogy eredményeink lehetséges segítséget nyújtanak az ASS és myositis- scleroderma overlap szindrómás betegek gondozása során, bár tudjuk, hogy ezeknek a paramétereknek a pontosabb értelmezéséhez, prognózisban nyújtott szerepéhez, valamint a jobb terápiás választás meghatározásához még további vizsgálatok lesznek szükségesek.Tétel Szabadon hozzáférhető A permeabilitási barrier vizsgálata egészséges és gyulladt bőrben(2023) Retzlerné Medgyesi, Barbara; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Sllergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékAz értekezésben a permeabilitási barrier és a sejtkapcsoló struktúrák különböző bőrrégiók barrier funkciójának vizsgálatát végeztük el faggyúmirigyben gazdag (SGR, sebaceous gland rich), faggyúmirigyben szegény (GP, gland poor) és apokrin mirigyben (AGR, apocrin gland rich) gazdag egészséges bőrrégiókban. Az eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az AGR és az SGR régiók gyengébb permeabilitási barrierrel rendelkeznek, mint a GP régió. A második kutatásunk során rosaceás betegek bőrmintáin vizsgáltuk a permeabilitási barrier jellegzetességeit molekuláris biológiai módszerekkel, SGR bőrhöz hasonlítva. Összefoglalva elmondható, hogy a rosaceában a permeabilitási barrier minden fő alkotóeleme esetében súlyos károsodás mutatható ki, ami jelentősen hozzájárulhat a betegség patofiziológiájához. Az Atópiás dermatitiszben ismert, hogy a barrier változások képesek bőrgyulladást kiváltani, és így a betegség patogenezisének iniciáló faktoraként is tekinthetőek, ezért érdekes, hogy nagyon hasonló barrier elváltozásokat figyeltünk meg a ROS-ban. A vizsgálatokat QRT-PCR, IHC, IF módszerrel végeztük, melyet konfokális mikroszkópiával egészítettünk ki.Tétel Szabadon hozzáférhető A bőr barrier funkciójában szerepet játszó tényezők vizsgálata humán keratinocitákon(2022) Páyer, Edit; Szegedi, Andrea; Bíró, Tamás; Páyer, Edit; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati KlinikaBőrünk integritása nélkülözhetetlen a környezetünkben lévő ágensek elleni védekezésben. Az integritás fenntartásának egyik fontos tényezőjét jelentik a sejtkapcsoló apparátusok, melyeket alkotó fehérjék in vivo különböző eloszlást mutatnak az epidermisz rétegeiben, vagyis a differenciáltsági állapottól függően. Az adhéziós molekulák közül a pemphigus vulgaris és foliaceus patogenezisében szerepet játszó dsg-1, 3 és P-cad expresszióját befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Annak fényében, hogy a PKC izoenzim család szabályozó funkciót lát el a sejtek proliferációjában és differenciálódásában és ezen szabályozó funkció jól vizsgálható a humán epidermális HaCaT keratinocita sejtvonalban, logikusnak tűnt az egyes PKC izoenzimek hatásának vizsgálata az adhéziós molekulák kifejeződésére, melyet overexpresszió, RNS interferencia és gátlószer, a rottlerin alkalmazásával végeztük.Kísérletes eredményeink arra utalnak, hogy a két Ca-independens ‘novel’ nPKC izoforma a differenciáltabb sejteken megtalálható dsg1-et egymással ellentétes módon szabályozza, azaz a differenciálódást segítő nPKCδ fokozta, míg a proliferációért felelős ε csökkentette a dsg-1 expresszióját. A differenciálatlanabb sejteken kifejeződő dsg-3 expresszióját ezzel szemben az nPKCδ csökkentette, míg az nPKCε fokozta; a differenciálódást indukáló a Ca-dependens ‘konvenciális’ PKCα az nPKCδ-hoz hasonlóan viselkedett ebből a szempontból. A proliferáló keratinocitákon jelenlévő P-cad esetében valamennyi általunk vizsgált PKC izoforma szabályozó szerepe érvényesült, egymással ellenétes módon (cPKCα ⁄ nPKCδ gátolta, míg cPKCβ ⁄ nPKCε fokozta az expressziót). Kísérleteink során kimutattuk tehát, hogy a PKC izoenzimek részt vesznek a dezmoszómákat és adherens jukciókat felépítő adhéziós molekulák kifejeződésének szabályozásában. Az integritás fenntartásának egy másik jelentős eleme a hidráltság biztosítása, melyet két lokálisan is alkalmazható poliol, a glicerol és xilitol segíthet. Irodalmi adatok már korábban felvetették, hogy a hidráltság biztosítása mellett ezen poliolok jelátviteli folyamatokat is befolyásolhatnak; így kísérleteink másik részében ezt vizsgáltuk. A poliolokat nem toxikus dózisban (xilitol: 0,0045%-0,45%; glicerol: 0,0027%-0,27%) alkalmazva vizsgáltuk a differenciálódási markerek kifejeződésére gyakorolt hatásukat. Azt találtuk, hogy a filaggrin, lorikrin, involukrin és okkludin expresszióját mindkét anyag fokozta.Ezen hatás mindkét poliol esetében a MAPK útvonalon, míg a xilitol esetében a nPKCδ addicionális aktivációján keresztül valósult meg. Gyulladás modellekben az is kimutatható volt, hogy mind a glicerol, mind a xilitol különféle citokinek expresszióját befolyásolva gyulladáscsökkentő hatást is kifejtett. Mindezen eredményeink azt sugallják, hogy a glicerol és a xilitol hidratáló hatásuk mellett i) befolyásolják a barrier helyreállítás szempontjából fontos fehérjék termelését és ii) a gyulladás csökkentését is elő tudják segíteni különböző jelátviteli útvonalak aktiválása révén. Mindezek mellett elméleti megfontolások alapján az is feltételezhető, hogy együttes alkalmazásuk még hatékonyabban javítja a bőr barrier funkcióját.Tétel Szabadon hozzáférhető A lakrimális funkcionális egység és a könnyelvezető rendszer obstruktív és gyulladásos megbetegedéseinek nukleáris medicinai vizsgálata(2021) Barna, Sándor Kristóf; Garai, Ildikó; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Nukleáris Medicina TanszékA könnyezést általában a könnyelvezető rendszer teljes vagy részleges elzáródása okozza. A régóta ismert könnyszcintigráfiás technika csak síkbeli képet biztosít, mely ennek megfelelően továbbfejlesztésre szorul. Célul tűztük ki, hogy a könnyszcintigráfiás, kiegészítve SPECT/CT-vel és a CT-dacryocystográfiás (CT-DCG) vizsgálatok klinikai hasznosságát összevetjük könnyelvezető rendszer szűkületben szenvedő betegeken. Ezen kívül könnyszcintigráfiás módszerrel egy másik betegcsoporton, a Meibom mirigy diszfunkciós betegségben szenvedő betegek könnyclearance értékeit vizsgáljuk és vetettük össze kontroll csoport eredményeivel. A könnycsatorna szűkületben szenvedő betegeinken először dinamikus könnyszcintigráfiát, majd kiegészítő koponya SPECT/CT-t, és könnycsatorna kontrasztanyag átfecskendezést követően koponya CT készült. A Meibom mirigy diszfunkcióban szenvedő betegcsoportban és a kontroll csoportban csak könnyszcintigráfiát végeztünk, melyhez könny ozmolaritást, tBUT, Schirmer méréseket is végeztünk. Könnycsatorna-szűkületben szenvedő betegcsoportban a vizsgálatok közül a legnagyobb érzékenységet sorrendben a SPECT/CT, majd a CT-DCG, végül a könnyszcintigráfia módszere adta. Amennyiben kombináltuk legalább két módszert, akkor az érzékenység 90% fölé került. A Meibom mirigy diszfunkció betegcsoportban a T1/2 értékek 30 perc, a kontroll csoportban 6 perc lett. A könny ozmolaritás 308mOsm/L és 289mOsm/L, tBUT értékek 5,5 és 11,4 másodperc, ST1 teszt eredménye pedig 6,2mm és 13,6mm lett, melyek mindegyike szignifikánsak különbözött. A könnyszcintigráfia egy érzékeny módszer, de könnycsatorna szűkületben szenvedő könnyező betegekben akkor szolgáltat hasznos klinikai adatot, ha egyidejűleg SPECT/CT-t és CT-DCG vizsgálatot is végzünk, mivel ezek együttesen értékes információt nyújthatnak a rendellenesség lokalizációjáról és igazolják a szűkületet vagy az elzáródást. A Meibom mirigy diszfunkcióban szenvedő betegek könnyelvezető rendszere átjárható, de a könnyürülése eredményei szignifikánsan rosszabbak az egészséges kontroll csoport eredményeihez képest. A Meibom mirigy diszfunkcióban a könny megváltozott fizikai-kémiai jellemzőivel kapcsolatos új jellemzők megértését ezen vizsgálat eredményei bővítették.Tétel Szabadon hozzáférhető Az egészséges és a gyulladásos bőr immunológiai státuszának vizsgálata(2021) Jenei, Adrienn; Kapitány, Anikó; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati TanszékAz emberi bőr nem csak az anatómiai, kémiai és mikrobióta összetételében mutat különbséget a topográfiailag eltérő három fő bőrterületen (mirigyekben szegény [GP], faggyúmirigyekben gazdag [SGR], apokrin mirigyekben gazdag [AGR]), hanem immunstátuszukban és barrier tulajdonságaikban is. Ez megmagyarázhatja azt a tényt, hogy különböző bőrterületeken eltérő, az adott régióra specifikus gyulladásos bőrbetegségek alakulnak ki. Ilyen például GP bőrterületen az AD, AGR régióban a HS és SGR területen az akné és a PPR előfordulása. Elsőként fehérje és gén szinten vizsgáltuk az egészséges AGR bőr és egy AGR bőrre lokalizálódó gyulladásos bőrbetegség, a HS immunológiai jellegzetességeit. GP bőrrel összehasonlítva AGR bőrben egy nem gyulladásos IL-17/IL-10 citokin környezet figyelhető meg, emelkedett CD4+ Th sejt és gyulladásos aktivitást nem mutató CD11c+ DC számmal. Az IL-17-hez köthető kemokinek, AMP-k és barrier molekula szintje szignifikánsan nagyobb AGR-ben, mint GP-ben. HS-ás bőrben ez az AGR-specifikus, nem gyulladásos IL-17/IL-10 környezet gyulladásos IL-17/IFN-γ típusú környezetté alakul, valamint az AGR bőrben már jelen levő gyulladásos markerek mellett újabbak is megjelennek. Összehasonlítva az egészséges AGR bőrrel, HS-ás bőrben szignifikánsan megemelkedett az immunválasz sejtes elemeinek száma és aktivitása, a Th1/Th17 immunválaszokhoz köthető citokinek és transzkripciós faktorok, kemokinek, AMP-k és barrier molekulák mennyisége. Ezt követően kidolgoztunk és optimalizáltunk egy olyan PRM alapú tömegspektrometriás módszert, mely során egy minimálisan invazív mintagyűjtési és vizsgálati technika segítségével az egészséges és gyulladásos bőr SC AMP összetételét analizáltuk. Vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a koronggal eltávolítható SC mennyisége az egyénekre specifikus és nem függ a vizsgált bőrrégiótól. Kimutattuk, hogy a hexánmentes elúciós technikával szignifikánsan nagyobb mennyiségű fehérjét nyerhetünk ki a korongokról, mint a hexán alapú elúciós módszerrel. Összehasonlítva az egészséges SGR bőrterület SC AMP mennyiségét a GP vagy az AGR bőrterület SC-ának AMP mennyiségével, szignifikáns különbséget detektáltunk 4 fehérje 5 peptidje (S100A8, LCN2, LACRT és a LYZ fehérjék peptidjei) kapcsán. A különböző bőrterületek SC-ában a DCD fehérje peptidjének mennyiségében nem detektáltunk jelentős eltérést. Ezen vizsgálati módszer segítséget nyújthat a bőrbetegségek pathomechanizmusának kutatásában, a klinikai gyakorlatban a gyulladásspecifikus AMP-k meghatározásával képet kaphatunk a gyulladás mértékéről.Tétel Szabadon hozzáférhető Kismolekulák és peptid-származékok nyomjelzése PET képalkotás céljából(2021) Stéfánné Dénes, Noémi; Hunyadi, János; Kertész, István; Dénes, Noémi; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Képalkotó Intézet, Nukleáris MedicinaMunkánk során specifikus kölcsönhatások alapján dúsuló kis molekulatömegű vegyületek és peptid-származékok előállításával, karakterizálásával, valamint preklinikai körülmények közötti tesztelésével foglalkoztunk. Első projektünkben két új (68Ga-NODAGA-PCA és 68Ga-HBED-CC-PCA), a melanoma malignum kimutatására alkalmas vegyületet állítottunk elő. Az új radiojelölt vegyületek a melanoma malignumban található melaninhoz specifikusan kötődnek mind sejt- és állatmodell esetén. Második projektünkben pedig az angiogenezis során fokozottan jelenlévő receptorokat céloztuk különböző, 68Ga-mal jelölt vegyületekkel. Mindegyik származékot alkalmasnak ítéltük meg a tumorok megjelenítésére, a heterodimer vegyület képalkotási tulajdonságai pedig kimagaslóak voltak.Tétel Szabadon hozzáférhető A bőr immunrendszer vizsgálata homeosztatikus és gyulladásos állapotokban(2020) Béke, Gabriella; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati Tanszék,Bőrgyógyászati Allergológiai Nem Önálló TanszékKísérleteink első részében teljes transzkriptóm és útvonalelemzést végeztünk az SGR és SGP bőrrégiók között fennálló lehetséges immunotopografikus különbségek feltárása végett. Megállapítottuk, hogy a különböző bőrterületek karakterisztikus veleszületett és szerzett immun-, valamint barriermiliővel rendelkeznek, hiszen szignifikánsan magasabb kemokin (CCL2, 3, 19, 20, 23, 24) és antimikrobiális peptid (S100A7, A8, A9, lipokalin, β-defenzin-2) szinteket, megváltozott barrierfunkciót (keratin 17, 79), valamint egy nem-gyulladásos Th17/IL-17 dominanciát azonosítottunk az SGR régiókban (az SGP területekhez viszonyítva). A pro-inflammatórikus molekulák (IL-1α, IL-6, IL-8, IL-33, TNF-α) esetében alacsony szinteket mértünk mindkét régióban. Adataink magyarázatot nyújthatnak egyes immun-mediált és autóimmun bőrbetegségek jellegzetes topografikus megjelenésére. Eredményeink alapján azt javasoljuk, hogy a kísérletes bőrgyógyászati gyakorlatban gyakran használt „egészséges kontroll bőrminta” kifejezés csak abban az esetben legyen elfogadható, ha a kutatók gondosan megnevezik az adott bőrrégió lokalizációját. Munkánk második részében az AD-s betegek perifériás véréből izolált mieloid pre-dendritikus sejttek (pre-DC) fenotípusos jellemzését, valamint kemokintermelésük ex vivo vizsgálatát végeztük el; emellett tanulmányoztuk a pre-DC-ket Staphylococcus enterotoxin B-vel (SEB) és thymic stromal lymphopoietin-nel stimulált (így egy AD-s mikrokörnyezetet imitáló) környezetben is. A sejtfelszíni markerek kifejeződését áramlásos citometriával, míg a kemokintermelést chemokine antibody array-vel és megerősítő ELISA módszerrel vizsgáltuk. AD-s pre-DC-k magasabb FcεRI szinteket fejeztek ki, míg az érési és aktivációs markerek tendenciózusan vátoztak. A sejtek magas szinten expresszálták az AD-re (CCL17/18/22), valamint az érési folyamatokra (CCL3/4/5) jellemző kemokineket. A CCL3/4 és a CCL18 termelése AD-specifikus stimuláció nélkül is szignifikánsan magasabb volt, míg a CCL17 és CCL22 termelése csak a stimulációt követően nőtt meg szignifikáns mértékben. Mindezen adatok arra utalnak, hogy az AD-s keringő pre-DC-k korai érési fázisban vannak és atópiás jellegzetességeket mutatnak a szövet-specifikus stimuláció nélkül is; tehát, hogy fejlődésüket nemcsak a bőr mikrokörnyezete, hanem már a vérben lévő lokális milliő is befolyásolja.Tétel Szabadon hozzáférhető A szem elülső szegmentumának elváltozásai szisztémás sclerosisban szenvedő betegekben(2019) Nagy, Annamária; Kemény-Beke, Ádám; Nagy, Annamária; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskolaA szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus, autoimmun kötőszöveti megbetegedés, mely elsősorban a bőr és belső szervek kifejezett microvasculopathiájával és fibrosisával jellemezhető. Szemészeti manifesztációk – amelyek a betegség bármely szakaszában megjelenhetnek – az SSc-ben szenvedő betegek mintegy harmadában fordulnak elő és a betegség heterogenitásából adódóan diverzifikált formában jelentkezhetnek. Az SSc-ben viszonylag gyakori szemészeti elváltozások vagy az alapbetegség szisztémás megnyilvánulásainak vagy az alkalmazott kezelés mellékhatásainak tekinthetőek. Az SSc-ben szenvedő betegek körében leggyakoribb szemészeti elváltozás a keratoconjunctivitis sicca (KCS), mely prevalenciája széles határok között ingadozik, azonban mindenképpen magasnak tekinthető. Ezért munkánk első részében az SSc-ben szenvedő betegeknél megvizsgáltuk a KCS objektív klinikai tüneteit és szubjektív panaszait, valamint a közöttük levő összefüggéseket. Míg a kontroll csoportban szignifikáns negatív összefüggés mutatkozott az objektív könnytesztek és az életkor között, addig az SSc-ben szenvedő betegek esetében az objektív vizsgálatok eredményeit jelentősen befolyásolták olyan egyéni paraméterek, mint az életkor vagy a betegség fennállásának időtartama. A szubjektív panaszok értékelése során pedig azt a konklúziót lehetett levonni, hogy az SSc-s páciensek csak az alapbetegség késői szakában tulajdonítanak jelentőséget a KCS tüneteinek. Vizsgálatunk második részében az elülső szegmentum paramétereit mértük Pentacam készülékkel és valamennyi pachymetriás érték szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a betegek körében. Ezeken kívül is nagyszámú elülső szegmentum paraméter tekintetében találtunk szignifikáns eltérést a kontroll csoport értékeihez viszonyítva. A korrelációs vizsgálatok alapján a betegekre vonatkozóan szignifikáns negatív korreláció igazolódott a pachymetriás értékek és az életkor, valamint a betegség fennállásának időtartama között. Ezek a tények rámutatnak az SSc-ben szenvedő betegeknél a KCS kezelésének fontosságára és a szaruhártya vizsgálatoknak a betegség korai szakaszában betöltött jelentőségére. A megfelelő kezelés csökkenti a betegek diszkomfortérzetét, és segít megelőzni a látást veszélyeztető szövődmények kialakulását.