Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
(vezető: Dr. Szegedi Andrea)
Orvostudományi doktori tanács
tudományág:
- klinikai orvostudományok
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 29)
Tétel Szabadon hozzáférhető Keratinocita eredetű mediátorok vizsgálata egészséges bőrben és atópiás dermatitisbenSzabó, Lilla; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékElső lépésként a citokin típusú epimmunom molekulák vizsgálatát végeztük el az egészséges SGR, AGR és GP bőrrégiókban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC). Eredményeink alapján a GP régiót az IL-25, IL-33, IL-36RA, IL-38 és IL-18 molekulák jelenléte jellemzi, az SGR területetre az IL-23, IL-17C és IL-18 molekulák jellemzőek, míg az AGR régióban mind az IL-25, IL-33, IL-23 és IL-18 jelen van, tehát az SGR és GP területek jellemzőit is hordozza. Az irodalmi analízis alapján arra következtethettünk, hogy a különböző régiókat pro-Th2-es vagy pro-Th17-es epimmunom profil jellemzi, így gyulladásos körülmények között is megvizsgáltuk a legfontosabb KC által termelt Th2- és Th17-hez kapcsolódó citokinek jelenlétét. Atópiás dermatitisben (AD) ben a GP régiót jellemző IL-33, IL-25, IL-36RA és IL-38 citokinek magas expressziója volt jellemző, míg rosaceaban (PPR) az egészséges SGR régiót jellemző IL-23 és IL-17C citokinek intenzitása volt erősen megemelkedett. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a külső epidermális challange által kialakult outside-in bőrbetegségben (AD és PPR) azon citokinek expressziója emelkedett meg, amelyek már az adott bőrterületen homeosztatikus körülmények között is jellemző citokinek voltak. Ezzel szemben, psoriasisban (PsV), amely egy inside-out bőrbetegség, a kialakuló gyulladásos epidermális citokin miliő független az adott bőrterület homeosztatikus epimmunom milliőjétől. A második munkámban az AMP típusú epimmunom molekulákat vizsgáltunk (öt funkcionális csoportban) AD-ben és PsV-ban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC) az egészséges GP bőrhöz viszonyítva. Eredményeink alapján, az AD L és a PsV L minták összehasonlításakor a legtöbb AMP mindkét betegségben indukálódott, hasonló expressziós mintázatot mutatva; azonban sok esetben az adott AMP szintje AD-ben nem érte el a PsV-ben tapasztalt értéket. Az LL-37 esetében találtuk a legnagyobb különbséget a két betegség között, hiszen míg PsV léziókban a szintje szignifikánsan megemelkedett, addig AD-ben csökkent a kontroll csoporthoz képest. A jelenlegi eredményekkel összhangban a legtöbb AMP emelkedett szintjét mindkét betegségben kimutatták, azonban AD-ben a szakirodalmi adatok az LL-37-tel kapcsolatban ellentmondásosak. E molekulának kiemelkedő szerepe az AD patogenezisében elképzelhető, hiszen az LL-37 az AD mindhárom fő patogenetikai jellemzőjével összefüggésbe hozható (barrier károsodás, Staphylococcus hiperkolonizáció, Th2-es gyulladás). Az LL-37 szignifikánsan csökkent szintje az AD NL bőrben azt is jelezheti, hogy a molekulának iniciáló szerepe van az AD patogenezisében, így felveti ezen molekulának a terápiás célpont lehetőségét az betegség kezelésében.Tétel Szabadon hozzáférhető A szem elülső szegmentumának érintettsége gyulladásos bélbetegségekbenCzompa, Levente; Barta, Zsolt; Kemény-Beke, Ádám; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA gyulladásos tápcsatorna betegségek (IBD) két legfontosabb formája a Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC), melyek nem teljesen ismert etiológiájú, krónikus, hullámzó intenzitású gyulladással járó kórállapotok. A CD és az UC kialakulásában genetikai, immunológiai és környezeti faktorok együttes hatása játszhat szerepet. Elsősorban a bélrendszert érintik, de számos extraintestinalis manifesztációjuk fordul elő, amelyek érintheti a szemet és környezetét is. Kutatásunk során két területre összpontosítottunk: a leggyakoribb másodlagos szemészeti manifesztáció, a száraz szem betegség (DED) tüneteinek előfordulására és kapcsolatára az IBD-vel, valamint a szem elülső szegmentumának morfológiájára az IBD betegek körében. A szemészeti szövődmények az IBD bármely szakaszában előfordulhatnak, érinthetik a szem elülső és hátulsó szegmentjét, valamint a periokuláris szöveteket is. Ezen elváltozások többsége életminőségromlással, esetenként maradandó látáskárosodással vagy akár a látás teljes elvesztésével is járhat. Az egészséges kontroll csoport szubjektív szemészeti paraméterei (az OSDI értékek) szignifikáns összefüggést mutattak a könnytermelés és a könnyfilm stabilitás minden objektív paraméterével. A szubjektív és az objektív paraméterek közötti korreláció (a könnytermelést kivéve) szignifikánsnak mutatkozott az UC betegeknél is, a CD betegcsoportban azonban nem. A szubjektív paraméterek kontroll csoportban megfigyelt szignifikáns korrelációja az életkorral csak az UC betegeknél maradt meg, a CD betegeknél nem. A szubjektív paraméterek korrelációja a betegség időtartamával nem volt szignifikáns sem a CD, sem az UC betegek esetében. A szaruhártya morfológiai jellemzőinek megőrzése fontos a látás épségének megtartásához és a szaruhártyán végzendő esetleges beavatkozások intra- és posztoperatív komplikációinak elkerüléséhez. IBD-ben szaruhártya érintettség ritkán ugyan, de kifejlődhet, melyek súlyosságáról kevés információnk volt. Vizsgálataink kiderítették, hogy a szaruhártyának mind a vastagsága, mind a térfogata szignifikánsan kisebb volt mind a CD-ben, mind az UC-ben szenvedő betegek esetében az egészséges kontroll személyekkel összehasonlításban. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az IBD során a szemészeti tünetek azonosítása fontos a páciens életminősége szempontjából, ugyanakkor a szemészeti tüneteknek prognosztikus értéke is lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai kórlefolyás változása és nem trombotikus kardiális eltérések vizsgálata SLE-s betegekbendr Nagy, Nikolett; Tarr, Tünde; Nagy , Nikolett; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA szisztémás lupus erythematosus (SLE) az autoimmun betegségek klasszikus képviselője, mely csaknem minden szervet illetve szervrendszert érinthet. Az SLE gyakran társul más autoimmun kórképekkel, leggyakrabban antifoszfolipid szindrómával. Munkánk első felében célul tűztük ki, hogy a DE ÁOK, Klinikai Immunológiai Tanszéken gondozott SLE-s betegekben felmérjük az SLE-vel diagnosztizált betegekben az antifoszfolipid antitestek és APS előfordulási gyakoriságát, az alkalmazott antikoaguláns és trombocita aggregáció gátló kezelést. Felmértük, hogy a 2004-2019 között diagnosztizált betegekben változott-e az SLE kórlefolyása a 2004 előtt diagnosztizált betegekhez képest, ezentúl a két vizsgálati periódusban felmértük az SLE szervi manifesztációit, a trombotikus és nem trombotikus klinikai tüneteket, krónikus szervi károsodásokat, az antitestek előfordulását, gyógyszeres terápiát, betegséglefolyást. Munkánk második felében célul tűztük ki, hogy nagyszámú SLE miatt gondozott betegünkben felmérjük az antifoszfolipid antitestek előfordulását, az SLE és APS trombotikus és nem trombotikus kardiális eseményeit. Összefüggést kerestünk az antifoszfolipid antitestek jelenléte és a kardiális eltérések között, összehasonlítottuk a kardiális manifesztációkkal rendelkező és nem rendelkező betegek klinikai és laboratóriumi sajátosságait, valamint az aGAPSS pontszám és a kardiális manifesztációk közötti összefüggést is vizsgáltuk. Systemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic systemic autoimmune disease potentially affecting various tissues and organ systems. SLE can associate with other autoimmune conditions, most often with antiphospholipid syndrome. First aims of our study was to compare the wide spectrum of laboratory and clinical data of SLE patients diagnosed before and since 2004 in order to determine any changes in the disease course. The objective of our second study was to assess the occurrence of antiphospholipid antibodies, the manifestations of SLE and APS, furthermore the thrombotic and non-thrombotic cardiac morbidities in a large number of our SLE patients.Tétel Szabadon hozzáférhető Új eljárások az indirekt immunfluoreszcens elvű autoantitest tesztek kiértékelésében: a számítógéppel támogatott mintázatfelismerés lehetőségei és korlátaiNagy, Gábor; Antal-Szalmás, Péter; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetHáttér: Az indirekt immunfluoreszcens teszt az egyik legrégebb óta autoantitestek kimutatására használt módszer. Számos előnye mellett hátránya, hogy a fluoreszcens képek kiértékelése bonyolult, időigényes feladat, mely a harmonizáció irányába tett lépések ellenére még mindig jelentős mértékben szubjektív. A kiértékelés automatizációja, számítógépes eljárások bevezetése a folyamat felgyorsítását, standardizálását, a variabilitás csökkentését, a szakértő idejének felszabadulását teheti lehetővé. A rutin diagnosztikába történő bevezetés feltétele viszont, hogy a számítógépes rendszer új eljárásai által nyújtott lehetőségeket és korlátokat megismerjük, az új kiértékelési módokat karakterizáljuk és összevessük az eddig használt hagyományos értékeléssel. Módszerek: Vizsgálatainkban a EUROPattern fluoreszcens mikroszkópot használtuk antinukleáris (ANA) és anti-neutrophil citoplazmatikus antitest (ANCA) indirekt immunfluoreszcens tesztek számítógéppel támogatott kiértékelésére. Az ANCA diagnosztika területén kisér-gyulladásban, autoimmun betegségben és más gyulladásos kórállapot gyanúja vagy követése miatt a laboratóriumunkba küldött rutin minták sorozatán hasonlítottuk össze a képelemző és mintázatfelismerő algoritmus (EPa), illetve a képernyőn végzett értékelés eredményeit a hagyományos mikroszkópos kiértékeléssel. Az ANA vizsgálatok területén a HEp-2 sejteken látható autoantitest mintázatok közötti interferenciát vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a különböző értékelési eljárásokat. Eredmények: Az ANCA minták értékelése során mind a mintázatfelismerés, mind a mintázat intenzitásának reprodukálhatóságát megfelelőnek találtuk. A kép fényintenzitásán alapuló számítógépes titerbecslés 1:80 feletti értékeknél viszont nem mutatott lineáris összefüggést a végponti titerrel, erős pozitív C-ANCA mintáknál néhány esetben ráadásul jelentős alábecslést adott. Az 568 minta esetén összességében 86,1%-ban, negatív mintáknál 81,8%-ban, nemnegatív mintáknál 96,4%-ban adta meg a minősítést a képelemző algoritmus a hagyományos mikroszkópos leolvasásnak megfelelően. Képernyőn történő leolvasásnál a teljes konkordancia 96,7%, míg az egyezés aránya a negatív és a nemnegatív esetek körében 95,3%, illetve 100% volt. Az ANCA mintázatot az EPa 69,0%-ban, a képernyőn végzett értékelés 95,1%-ban sorolta be helyesen. A két leggyakoribb ANA mintázat egyidejű jelenléte esetén jelentős interferencia kialakulását demonstráltuk. A finomszemcsés magmintázat zavarja a homogén magmintázat felismerését, és fordítva. A homogén mintázat zavaró hatása miatt az esetek döntő többségében a szemcsés mintázat nem is látható, ha titere alacsonyabb, mint a homogén mintázaté. Egy második mintázat jelenlétében mind a homogén, mind a szemcsés mintázat felismerése és erősségének megítélése képernyőn végzett értékelésnél hasonló, számítógépes képelemzéssel rosszabb, mint hagyományos leolvasással. Következtetés: A EUROPattern automatizált mikroszkópos rendszer ANA és ANCA tesztek esetén is alkalmas indirekt immunfluoreszcens lemezek humán értékelő által képernyőn végzett, számítógéppel támogatott kiértékelésére. Önállóan, felhasználói ellenőrzés nélkül az általunk vizsgált verziójú képelemző algoritmus nem használható eredmények kiadására, mivel rutin ANCA kivizsgálásra érkező és kevert ANA mintázattal rendelkező mintáknál mind a pozitív-negatív minősítés, mind a mintázatfelismerés terén teljesítményben elmaradt a referencia módszernek tekintett hagyományos mikroszkópos leolvasástól. Az egyetlen mintahígítás fluoreszcencia intenzitásából becsült titer meghatározás nem váltja ki a sorozathígításon alapuló titrálást. Az automatizált fluoreszcens mikroszkópok alkalmazásával elkerülhető a sötétszobában folyó munka, a papír alapú munkalisták használata, gyorsabbá tehető a kiértékelés és lehetséges a mintázatról készült képek eltárolása.Tétel Szabadon hozzáférhető Komorbiditások vizsgálata idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegekbenVincze, Anett; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarMunkánk során idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegek között mértük fel a csonttörési rizikót és a csigolyatörések előfordulási gyakoriságát, valamint a csonttörések hatását a funkcionális képességekre és az életminőségre. Emellett a dermatomyositises betegek körében célzott génexpressziós vizsgálatokat végeztünk a bőrviszketés hátterének kutatására, korrelációkat keresve a vizsgált molekula, a betegség aktivitása és a viszketés súlyossága között. Első vizsgálatunkban 52 myositises és 43 rheumatoid arthritises beteg vizsgálatával igazoltuk, hogy myositisben gyakoribb az oszteoporózis előfordulása, de a BMD eredmények felhasználásával és a glükokortikoid dózis korrekcióval a FRAX által mért csonttörési rizikó hasonló a vizsgálatba bevont RA-s betegek csonttörési kockázatával. A vertebrális csonttörések előfordulása mindkét csoportban igen gyakori volt (75-68 %), ami szignifikánsan rontotta a betegek életminőségét és fizikai képességeit. A törések myositisben az életkorral, míg RA-ban a BMD eredményekkel mutatták a legszorosabb összefüggést. Második vizsgálatunkban 17 akítv dermatomyositises beteg vizsgálatával igazoltuk, hogy a viszketés súlyossága pozitívan korrelál a DM bőrtüneteinek súlyosságával. A TNF-α génexpresszió szignifikánsan magasabb volt a lézionális mintákban a nem lézionálisokhoz viszonyítva, és a normalizált mRNS expresszió pozitívan korrelált a viszketés súlyosságával. A lézionális IL-6 mRNS szintje a viszketéssel és a CDASI aktivitással korrelált. A TRP-csatornák kifejeződése nem különbözött a lézionális és nem lézionális mintákban, ugyanakkor a normalizált TRPV4 mRNS expressziója pozitívan korrelált a CDASI károsodási pontszámmal. Eredményeink arra utalnak, hogy a myositisekben nagyon magas az oszteoporózis és a csonttörések rizikója, ami jelentős betegségterhet eredményez, ezért már a diagnózis felállításától kezdődően minden lehetséges eszközzel küzdeni kell a betegek csontegészségéért. A dermatomyoisits asszociált viszketésben a betegség cutan aktivitása mellett a TNF-α és az IL-6 játszhat meghatározó szerepet, melyek a jövőben újabb terápiás célpontként szolgálhatnak, hogy hatékonyabban kontrollálhassuk a betegséget. In the present work we ascertained and compared fracture risk, the prevalence of vertebral fractures and their effect on patients’ function and quality of life in patients with inflammatory myopathies and rheumatoid arthritis. Beside we investigated target ed gene expressionexpressions in active dermatomyositis patients to discover the specific mole molecular pathway in development of DM associated pruritus. We attempted to find correlation correlations between the examined molecules, the disease activity and the severity of itch. In our first study 52 patients with myositis and 43 patients with rheumatoid arthritis participated. We confirmed the higher prevalence of osteoporosis in patients with myositis myositis. The risk of fracture, applying the FRAX calculation, was similar between the myositis and RA population if we took into account the BMD results and the steroid dose adjustment. The prevalence of vertebral fractures was common in both population (75 68%), which affected the patients’ physical function and quality of life significant ly. The fractures correlated with older age in myositis and lower BMD results in RA. In our second study we examined 17 dermatomyositis patients with active skin symptoms. We confirmed the association between the severity of pruritus and the severity of DM associated skin lesions. The expression of TNF α was significantly higher in lesional DM skin samples compared with non lesional samples, and the normalized level of TN F α mRNA expression correlated positively with the severity of pruritus. The lesional IL 6 mRNA levels correlated with the CDASI activity score and the pruritus. The expres sionsions of the TRP ion channels w were not different between the lesional and non lesional skin samples, however the level of the mRNA expression of the normalized TRV4 correlated positively with CDASI damage score. It can be concluded that the osteoporosis and the risk of fractures in myositis are very common, and they produce major burden of diseaseand they produce major burden of disease. Thereforeherefore, it is important to apply all the it is important to apply all the possible methodspossible methods to maintain the bone heath from the diagnosis of myositis. The the diagnosis of myositis. The dermatomyositis associated itch is affected by the disease activity. The TNFdermatomyositis associated itch is affected by the disease activity. The TNF--α α and the ILand the IL--6 6 might play a determining role, which may help to develope new treatments to control this might play a determining role, which may help to develope new treatments to control this excruciating symptom.excruciating symptom.Tétel Szabadon hozzáférhető Vaszkuláris markerek vizsgálata szisztémás lupus erythematosusban és katasztrófa antifoszfolipid szindrómábanDiószegi, Ágnes; Tarr, Tünde; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetAz SLE jelentős kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. Az SLE-ben észlelhető akcelerált ateroszklerózis folyamatáért a tradícionális és SLE specifikus kockázati tényezőkön kívül egy komplex immuno-inflammatorikus folyamat felelős. Az ateroszklerózis folymatában jól ismert az LDL-C szerepe, de kevesebb ismerettel rendelkezünk a trigliceridben gazdag lipoproteinek szerepéről. A szubklinikus ateroszklerózis jellemzésére non-invazív képalkotó tehnikák alkalmasak. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a cIMT szignifikánsan magasabb SLE-s betegekben, illetve történtek vizsgálatok endotél diszfunkciót jellemző FMD-vel is. Több kutatócsoport eredménye alátámasztotta, hogy SLE-s betegpopulációban szignifikánsan magasabb az artériás stiffnest jellemző augmentációs index és pulzushullámterjedési sebesség. Vizsgálatunk egyediségét az adja, hogy egyszerre vizsgáltuk a szubklinikus ateroszklerózist képalkotó eszközökkel, valamint a betegek lipidprofilját és immuno-inflammatorikus markereit. Vizsgálatunkba 51 aktív SLE-s beteget és 41 korban, nemben illesztett kontroll személyt vontunk be. Az SLE diagnózisának a felállításához a korábban érvényes a SLICC/ACR 2012-es kritériumokat használtuk, vizsgálatba történő bevonáskor beteginket az aktuálisan érvényben lévő EULAR/ACR 2019-es kritériumai alapján reklasszifikáltuk. A betegség aktivitását az SLEDAI segítségével határoztuk meg. Kizárási kritérium az aktív lupus nefritisz, korábban lezajlott major kardiovaszkuláris betegség vagy terhesség volt. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett (vérkép, máj és vesefunkció, CRP) IL-6 és antitest profil meghatározás történt. Lipidparamétereiket Lipoprint gélelektroforézis segítségével vizsgáltuk. Emellett FMD, cIMT, Aix és PWV meghatározás is történt. Eredményeinket tekintve kiemelhető, hogy az aktív SLE-s és a korban és nemben illeszett kontrollcsoport között a tradícionális kardiovaszkuláris rizikótényezőket tekintve nem volt szignifikáns különbség. A gyulladásos markerek (CRP, IL-6) szintje szignifikánsan magasabb volt az SLE-s betegpopulációban a kontroll csoporthoz viszonyítva. A lipidparamétereket tekintve az SLE-s betegekben szignifikánsan alacsonyabb HDL szintet és szignifikánsan magasabb Tg, ApoA1 és ApoB szintet találtunk. Az SLE-s betegek Aix értéke szignifikánsan korrelált a VLDL, IDL-B és IDL -C szubfrakciókkal. Enyhe, de szignifikáns pozitív korreláció volt kimutatható az Aix és az LDL-1, a Tg, az összkoleszterin és az ApoB100 szint között az SLE-sekben. A PWV esetében is szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a Tg, a VLDL, az IDL-C, az IDL-B és a LDL-1 szubfrakciók között. Az FMD tekintetében az SLE-s betegcsoportban szignifikáns negatív korrelációt találtunk a CRP, a Tg, az LDL-C, az ApoB100, a VLDL és a LDL-2 szubfrakció között. A cIMT szignifikáns negatív korrelációt mutatott a betegség aktivitást jellemző C4 szintekkel SLE-sekben. Az alacsony betegség aktivitású SLEDAI csoportban azt találtuk, hogy a C4 szint szignifikánsan magasabb volt, míg az ApoB100 és a cIMT szignifikánsan alacsonyabb volt. Eredményeink alátámasztják az SLE-hez asszociált lipideltérések és gyulladásos folyamatok szerepét a korai érelmeszesedés kialakulásában, valamint felhívják a figyelmet a képalkotó módszerek, ezen belül a striffness paraméterek meghatározásának fontosságára. Az SLE gyakran társul APS-sel. A CAPS az APS egy ritka, potenciálisan életveszélyes megjelenési formája, mely kialakulásában az esetek döntő részében valamilyen precipitáló tényező szerepe mutatható ki. A diagnózis felállításának egyik feltétele a nagy ér okklúzió igazolása mellett a szövettanilag igazolt kisér okklúzió, a trombotikus microangiopatia leírása. Esetismertetésünk nyomán elsők között publikáltuk a rituximab kezelés hatékonyságát akut vesekárosodással szövődött CAPS esetében. Immunhisztokémiai módszerrel támasztottuk alá az intrarenális T- és B limfocita akkumulációt, valamint a komplement aktivációt, mely bizonyítja a rituximab kezelés hatékonyságát és megerősíti, hogy helye van a CAPS kezelésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Gyulladásos izombetegségek kardiális manifesztációjának vizsgálataPéter, Andrea Mária; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai TanszékMunkánk során egy homogén, kardiovaszkuláris rizikófaktoroktól mentes, középkorú, kardiálisan tünetmentes myositises betegcsoport kardiális paramétereinek hosszútávú követéses vizsgálatát végeztük tradicionális echocardiográfia és szöveti doppler alkalmazásával. Első vizsgálatunkban 30 IIM-es beteg és 28 korban, nemben illesztett egészséges kontroll személy bevonásával igazoltuk, hogy az IIM diagnózisának időpontjában bal és jobb kamrai szisztolés diszfunkció áll fenn, ami a myositis steroid kezelése mellett 3 hónap alatt normalizálódik. Ezzel párhuzamban ugyanakkor a 3 hónapos követés végére diasztolés diszfunkció jelenik meg a vizsgált betegcsoportban. Második vizsgálatunkban ugyanazon betegcsoport 2 éves követése során igazoltuk, hogy a kontrollhoz viszonyítva a myositises betegekben szubklinikai bal és jobb kamrai szisztolés diszfunkció alakult ki a kórlefolyás során gyakori relapszusokkal rendelkező polifazisos csoportban, ami grade I. bal kamrai diasztoles diszfunkcióhoz is vezetett. Hasonló, de nem szignifikáns tendenciák voltak kimutathatóak 2 év alatt a relapszusok nélküli, monofázisos betegcsoportban. Eredményeink arra utalnak, hogy a betegség kezdeti fázisában már igazolható szubklinikus bal és jobb kamra diszfunkció miokardiális ödémának, akut miokarditisznek felelhet meg, mely a specifikus terápiára javulást mutat. A relabáló, polifázisos IIM betegcsoportban a visszatérő szubklinikus miokarditiszek következtében 2 év alatt bal és jobb kamra szisztolés diszfunkció alakul ki, mely miatt ezen betegek klinikailag is nagyobb figyelmet igénylő, magas rizikójú csoportot képeznek és gyakori kardiológiai kontrollt és egyénre szabott kezelést igényelnek. Mindezek alapján az echokardiográfiás TDI módszer alkalmas a myositises betegek korai cardális rendellenességeinek diagnosztizálására és követésére, a magasabb rizikójú betegek szűrésére, ami a myositisekhez kapcsolódó kardiovaszkuláris mortalitás csökkentését eredményezheti.Tétel Szabadon hozzáférhető Az anti-Jo-1 pozitív antiszintetáz és a myositis- scleroderma overlap szindróma klinikai és genetikai sajátosságaiSzabó, Katalin; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai TanszékKutatásunk során elsősorban két myositises alcsoportot igyekeztünk elkülöníteni és elemezni ezen betegcsoportok klinikai és laboratóriumi paramétereit, valamint a terápiára adott választ és prognózist. Prognosztikai és prediktív faktorok után kutatva, eredményeink értékelésével igyekeztünk következtetéseket levonni, hogy ezen betegek a későbbiek során minél személyre szabottabb terápiában részesülhessenek. Munkánk eredményeképpen a főbb új tudományos megállapításaink a következőek: 1. Az anti-Jo-1 pozitív betegeknél a szervi érintettség nem különbözött a HLA- DRB1*03 pozitív és negatív betegeknél, kivéve a diagnóziskori CK értéket. 2. Pozitív korreláció mutatható ki az anti-Jo-1 titer és a CK, valamint CRP szintek között mind a betegség kezdetekor, mind pedig a kórlefolyás során, így ezek mindegyike alkalmas a betegek követésére. 3. Bizonyos diagnóziskori laboratóriumi paraméterek (magasabb CRP, magasabb ESR, RF pozitivitás) és egyes klinikai tünetek (láz, vasculitises bőrtünetek) megjelenése a későbbiekben magasabb szteroid igényre és súlyosabb betegség lefolyásra hívhatja fel a figyelmet. 4. A SSc-myositis overlap szindróma vizsgálatakor a PAH megjelenése esetén gyakoribb a diagnóziskori láz, hattyúnyak deformitás és subcután calcinosis előfordulása, ami szorosabb követésre hívja fel a figyelmet. 5. A SSc-myositis overlap szindrómás betegek nagyban hasonlítottak az anti-Jo-1 pozitív antiszintetáz szindrómás páciensekhez a HLA allélek és fő klinikai tulajdonságok szempontjából néhány kivétellel, úgymint Raynaud szindróma, nyelési nehezítettség, intesztinális érintettség, illetve livedo reticularis előfordulási gyakorisága. Reméljük, hogy eredményeink lehetséges segítséget nyújtanak az ASS és myositis- scleroderma overlap szindrómás betegek gondozása során, bár tudjuk, hogy ezeknek a paramétereknek a pontosabb értelmezéséhez, prognózisban nyújtott szerepéhez, valamint a jobb terápiás választás meghatározásához még további vizsgálatok lesznek szükségesek.Tétel Szabadon hozzáférhető A permeabilitási barrier vizsgálata egészséges és gyulladt bőrbenRetzlerné Medgyesi, Barbara; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Sllergológiai Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékAz értekezésben a permeabilitási barrier és a sejtkapcsoló struktúrák különböző bőrrégiók barrier funkciójának vizsgálatát végeztük el faggyúmirigyben gazdag (SGR, sebaceous gland rich), faggyúmirigyben szegény (GP, gland poor) és apokrin mirigyben (AGR, apocrin gland rich) gazdag egészséges bőrrégiókban. Az eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az AGR és az SGR régiók gyengébb permeabilitási barrierrel rendelkeznek, mint a GP régió. A második kutatásunk során rosaceás betegek bőrmintáin vizsgáltuk a permeabilitási barrier jellegzetességeit molekuláris biológiai módszerekkel, SGR bőrhöz hasonlítva. Összefoglalva elmondható, hogy a rosaceában a permeabilitási barrier minden fő alkotóeleme esetében súlyos károsodás mutatható ki, ami jelentősen hozzájárulhat a betegség patofiziológiájához. Az Atópiás dermatitiszben ismert, hogy a barrier változások képesek bőrgyulladást kiváltani, és így a betegség patogenezisének iniciáló faktoraként is tekinthetőek, ezért érdekes, hogy nagyon hasonló barrier elváltozásokat figyeltünk meg a ROS-ban. A vizsgálatokat QRT-PCR, IHC, IF módszerrel végeztük, melyet konfokális mikroszkópiával egészítettünk ki.Tétel Szabadon hozzáférhető A bőr barrier funkciójában szerepet játszó tényezők vizsgálata humán keratinocitákonPáyer, Edit; Szegedi, Andrea; Bíró, Tamás; Páyer, Edit; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati KlinikaBőrünk integritása nélkülözhetetlen a környezetünkben lévő ágensek elleni védekezésben. Az integritás fenntartásának egyik fontos tényezőjét jelentik a sejtkapcsoló apparátusok, melyeket alkotó fehérjék in vivo különböző eloszlást mutatnak az epidermisz rétegeiben, vagyis a differenciáltsági állapottól függően. Az adhéziós molekulák közül a pemphigus vulgaris és foliaceus patogenezisében szerepet játszó dsg-1, 3 és P-cad expresszióját befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Annak fényében, hogy a PKC izoenzim család szabályozó funkciót lát el a sejtek proliferációjában és differenciálódásában és ezen szabályozó funkció jól vizsgálható a humán epidermális HaCaT keratinocita sejtvonalban, logikusnak tűnt az egyes PKC izoenzimek hatásának vizsgálata az adhéziós molekulák kifejeződésére, melyet overexpresszió, RNS interferencia és gátlószer, a rottlerin alkalmazásával végeztük.Kísérletes eredményeink arra utalnak, hogy a két Ca-independens ‘novel’ nPKC izoforma a differenciáltabb sejteken megtalálható dsg1-et egymással ellentétes módon szabályozza, azaz a differenciálódást segítő nPKCδ fokozta, míg a proliferációért felelős ε csökkentette a dsg-1 expresszióját. A differenciálatlanabb sejteken kifejeződő dsg-3 expresszióját ezzel szemben az nPKCδ csökkentette, míg az nPKCε fokozta; a differenciálódást indukáló a Ca-dependens ‘konvenciális’ PKCα az nPKCδ-hoz hasonlóan viselkedett ebből a szempontból. A proliferáló keratinocitákon jelenlévő P-cad esetében valamennyi általunk vizsgált PKC izoforma szabályozó szerepe érvényesült, egymással ellenétes módon (cPKCα ⁄ nPKCδ gátolta, míg cPKCβ ⁄ nPKCε fokozta az expressziót). Kísérleteink során kimutattuk tehát, hogy a PKC izoenzimek részt vesznek a dezmoszómákat és adherens jukciókat felépítő adhéziós molekulák kifejeződésének szabályozásában. Az integritás fenntartásának egy másik jelentős eleme a hidráltság biztosítása, melyet két lokálisan is alkalmazható poliol, a glicerol és xilitol segíthet. Irodalmi adatok már korábban felvetették, hogy a hidráltság biztosítása mellett ezen poliolok jelátviteli folyamatokat is befolyásolhatnak; így kísérleteink másik részében ezt vizsgáltuk. A poliolokat nem toxikus dózisban (xilitol: 0,0045%-0,45%; glicerol: 0,0027%-0,27%) alkalmazva vizsgáltuk a differenciálódási markerek kifejeződésére gyakorolt hatásukat. Azt találtuk, hogy a filaggrin, lorikrin, involukrin és okkludin expresszióját mindkét anyag fokozta.Ezen hatás mindkét poliol esetében a MAPK útvonalon, míg a xilitol esetében a nPKCδ addicionális aktivációján keresztül valósult meg. Gyulladás modellekben az is kimutatható volt, hogy mind a glicerol, mind a xilitol különféle citokinek expresszióját befolyásolva gyulladáscsökkentő hatást is kifejtett. Mindezen eredményeink azt sugallják, hogy a glicerol és a xilitol hidratáló hatásuk mellett i) befolyásolják a barrier helyreállítás szempontjából fontos fehérjék termelését és ii) a gyulladás csökkentését is elő tudják segíteni különböző jelátviteli útvonalak aktiválása révén. Mindezek mellett elméleti megfontolások alapján az is feltételezhető, hogy együttes alkalmazásuk még hatékonyabban javítja a bőr barrier funkcióját.Tétel Szabadon hozzáférhető A lakrimális funkcionális egység és a könnyelvezető rendszer obstruktív és gyulladásos megbetegedéseinek nukleáris medicinai vizsgálataBarna, Sándor Kristóf; Garai, Ildikó; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Nukleáris Medicina TanszékA könnyezést általában a könnyelvezető rendszer teljes vagy részleges elzáródása okozza. A régóta ismert könnyszcintigráfiás technika csak síkbeli képet biztosít, mely ennek megfelelően továbbfejlesztésre szorul. Célul tűztük ki, hogy a könnyszcintigráfiás, kiegészítve SPECT/CT-vel és a CT-dacryocystográfiás (CT-DCG) vizsgálatok klinikai hasznosságát összevetjük könnyelvezető rendszer szűkületben szenvedő betegeken. Ezen kívül könnyszcintigráfiás módszerrel egy másik betegcsoporton, a Meibom mirigy diszfunkciós betegségben szenvedő betegek könnyclearance értékeit vizsgáljuk és vetettük össze kontroll csoport eredményeivel. A könnycsatorna szűkületben szenvedő betegeinken először dinamikus könnyszcintigráfiát, majd kiegészítő koponya SPECT/CT-t, és könnycsatorna kontrasztanyag átfecskendezést követően koponya CT készült. A Meibom mirigy diszfunkcióban szenvedő betegcsoportban és a kontroll csoportban csak könnyszcintigráfiát végeztünk, melyhez könny ozmolaritást, tBUT, Schirmer méréseket is végeztünk. Könnycsatorna-szűkületben szenvedő betegcsoportban a vizsgálatok közül a legnagyobb érzékenységet sorrendben a SPECT/CT, majd a CT-DCG, végül a könnyszcintigráfia módszere adta. Amennyiben kombináltuk legalább két módszert, akkor az érzékenység 90% fölé került. A Meibom mirigy diszfunkció betegcsoportban a T1/2 értékek 30 perc, a kontroll csoportban 6 perc lett. A könny ozmolaritás 308mOsm/L és 289mOsm/L, tBUT értékek 5,5 és 11,4 másodperc, ST1 teszt eredménye pedig 6,2mm és 13,6mm lett, melyek mindegyike szignifikánsak különbözött. A könnyszcintigráfia egy érzékeny módszer, de könnycsatorna szűkületben szenvedő könnyező betegekben akkor szolgáltat hasznos klinikai adatot, ha egyidejűleg SPECT/CT-t és CT-DCG vizsgálatot is végzünk, mivel ezek együttesen értékes információt nyújthatnak a rendellenesség lokalizációjáról és igazolják a szűkületet vagy az elzáródást. A Meibom mirigy diszfunkcióban szenvedő betegek könnyelvezető rendszere átjárható, de a könnyürülése eredményei szignifikánsan rosszabbak az egészséges kontroll csoport eredményeihez képest. A Meibom mirigy diszfunkcióban a könny megváltozott fizikai-kémiai jellemzőivel kapcsolatos új jellemzők megértését ezen vizsgálat eredményei bővítették.Tétel Szabadon hozzáférhető Az egészséges és a gyulladásos bőr immunológiai státuszának vizsgálataJenei, Adrienn; Kapitány, Anikó; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati TanszékAz emberi bőr nem csak az anatómiai, kémiai és mikrobióta összetételében mutat különbséget a topográfiailag eltérő három fő bőrterületen (mirigyekben szegény [GP], faggyúmirigyekben gazdag [SGR], apokrin mirigyekben gazdag [AGR]), hanem immunstátuszukban és barrier tulajdonságaikban is. Ez megmagyarázhatja azt a tényt, hogy különböző bőrterületeken eltérő, az adott régióra specifikus gyulladásos bőrbetegségek alakulnak ki. Ilyen például GP bőrterületen az AD, AGR régióban a HS és SGR területen az akné és a PPR előfordulása. Elsőként fehérje és gén szinten vizsgáltuk az egészséges AGR bőr és egy AGR bőrre lokalizálódó gyulladásos bőrbetegség, a HS immunológiai jellegzetességeit. GP bőrrel összehasonlítva AGR bőrben egy nem gyulladásos IL-17/IL-10 citokin környezet figyelhető meg, emelkedett CD4+ Th sejt és gyulladásos aktivitást nem mutató CD11c+ DC számmal. Az IL-17-hez köthető kemokinek, AMP-k és barrier molekula szintje szignifikánsan nagyobb AGR-ben, mint GP-ben. HS-ás bőrben ez az AGR-specifikus, nem gyulladásos IL-17/IL-10 környezet gyulladásos IL-17/IFN-γ típusú környezetté alakul, valamint az AGR bőrben már jelen levő gyulladásos markerek mellett újabbak is megjelennek. Összehasonlítva az egészséges AGR bőrrel, HS-ás bőrben szignifikánsan megemelkedett az immunválasz sejtes elemeinek száma és aktivitása, a Th1/Th17 immunválaszokhoz köthető citokinek és transzkripciós faktorok, kemokinek, AMP-k és barrier molekulák mennyisége. Ezt követően kidolgoztunk és optimalizáltunk egy olyan PRM alapú tömegspektrometriás módszert, mely során egy minimálisan invazív mintagyűjtési és vizsgálati technika segítségével az egészséges és gyulladásos bőr SC AMP összetételét analizáltuk. Vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a koronggal eltávolítható SC mennyisége az egyénekre specifikus és nem függ a vizsgált bőrrégiótól. Kimutattuk, hogy a hexánmentes elúciós technikával szignifikánsan nagyobb mennyiségű fehérjét nyerhetünk ki a korongokról, mint a hexán alapú elúciós módszerrel. Összehasonlítva az egészséges SGR bőrterület SC AMP mennyiségét a GP vagy az AGR bőrterület SC-ának AMP mennyiségével, szignifikáns különbséget detektáltunk 4 fehérje 5 peptidje (S100A8, LCN2, LACRT és a LYZ fehérjék peptidjei) kapcsán. A különböző bőrterületek SC-ában a DCD fehérje peptidjének mennyiségében nem detektáltunk jelentős eltérést. Ezen vizsgálati módszer segítséget nyújthat a bőrbetegségek pathomechanizmusának kutatásában, a klinikai gyakorlatban a gyulladásspecifikus AMP-k meghatározásával képet kaphatunk a gyulladás mértékéről.Tétel Szabadon hozzáférhető Kismolekulák és peptid-származékok nyomjelzése PET képalkotás céljábólStéfánné Dénes, Noémi; Hunyadi, János; Kertész, István; Dénes, Noémi; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Képalkotó Intézet, Nukleáris MedicinaMunkánk során specifikus kölcsönhatások alapján dúsuló kis molekulatömegű vegyületek és peptid-származékok előállításával, karakterizálásával, valamint preklinikai körülmények közötti tesztelésével foglalkoztunk. Első projektünkben két új (68Ga-NODAGA-PCA és 68Ga-HBED-CC-PCA), a melanoma malignum kimutatására alkalmas vegyületet állítottunk elő. Az új radiojelölt vegyületek a melanoma malignumban található melaninhoz specifikusan kötődnek mind sejt- és állatmodell esetén. Második projektünkben pedig az angiogenezis során fokozottan jelenlévő receptorokat céloztuk különböző, 68Ga-mal jelölt vegyületekkel. Mindegyik származékot alkalmasnak ítéltük meg a tumorok megjelenítésére, a heterodimer vegyület képalkotási tulajdonságai pedig kimagaslóak voltak.Tétel Szabadon hozzáférhető A bőr immunrendszer vizsgálata homeosztatikus és gyulladásos állapotokbanBéke, Gabriella; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati Tanszék,Bőrgyógyászati Allergológiai Nem Önálló TanszékKísérleteink első részében teljes transzkriptóm és útvonalelemzést végeztünk az SGR és SGP bőrrégiók között fennálló lehetséges immunotopografikus különbségek feltárása végett. Megállapítottuk, hogy a különböző bőrterületek karakterisztikus veleszületett és szerzett immun-, valamint barriermiliővel rendelkeznek, hiszen szignifikánsan magasabb kemokin (CCL2, 3, 19, 20, 23, 24) és antimikrobiális peptid (S100A7, A8, A9, lipokalin, β-defenzin-2) szinteket, megváltozott barrierfunkciót (keratin 17, 79), valamint egy nem-gyulladásos Th17/IL-17 dominanciát azonosítottunk az SGR régiókban (az SGP területekhez viszonyítva). A pro-inflammatórikus molekulák (IL-1α, IL-6, IL-8, IL-33, TNF-α) esetében alacsony szinteket mértünk mindkét régióban. Adataink magyarázatot nyújthatnak egyes immun-mediált és autóimmun bőrbetegségek jellegzetes topografikus megjelenésére. Eredményeink alapján azt javasoljuk, hogy a kísérletes bőrgyógyászati gyakorlatban gyakran használt „egészséges kontroll bőrminta” kifejezés csak abban az esetben legyen elfogadható, ha a kutatók gondosan megnevezik az adott bőrrégió lokalizációját. Munkánk második részében az AD-s betegek perifériás véréből izolált mieloid pre-dendritikus sejttek (pre-DC) fenotípusos jellemzését, valamint kemokintermelésük ex vivo vizsgálatát végeztük el; emellett tanulmányoztuk a pre-DC-ket Staphylococcus enterotoxin B-vel (SEB) és thymic stromal lymphopoietin-nel stimulált (így egy AD-s mikrokörnyezetet imitáló) környezetben is. A sejtfelszíni markerek kifejeződését áramlásos citometriával, míg a kemokintermelést chemokine antibody array-vel és megerősítő ELISA módszerrel vizsgáltuk. AD-s pre-DC-k magasabb FcεRI szinteket fejeztek ki, míg az érési és aktivációs markerek tendenciózusan vátoztak. A sejtek magas szinten expresszálták az AD-re (CCL17/18/22), valamint az érési folyamatokra (CCL3/4/5) jellemző kemokineket. A CCL3/4 és a CCL18 termelése AD-specifikus stimuláció nélkül is szignifikánsan magasabb volt, míg a CCL17 és CCL22 termelése csak a stimulációt követően nőtt meg szignifikáns mértékben. Mindezen adatok arra utalnak, hogy az AD-s keringő pre-DC-k korai érési fázisban vannak és atópiás jellegzetességeket mutatnak a szövet-specifikus stimuláció nélkül is; tehát, hogy fejlődésüket nemcsak a bőr mikrokörnyezete, hanem már a vérben lévő lokális milliő is befolyásolja.Tétel Szabadon hozzáférhető A szem elülső szegmentumának elváltozásai szisztémás sclerosisban szenvedő betegekbenNagy, Annamária; Kemény-Beke, Ádám; Nagy, Annamária; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskolaA szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus, autoimmun kötőszöveti megbetegedés, mely elsősorban a bőr és belső szervek kifejezett microvasculopathiájával és fibrosisával jellemezhető. Szemészeti manifesztációk – amelyek a betegség bármely szakaszában megjelenhetnek – az SSc-ben szenvedő betegek mintegy harmadában fordulnak elő és a betegség heterogenitásából adódóan diverzifikált formában jelentkezhetnek. Az SSc-ben viszonylag gyakori szemészeti elváltozások vagy az alapbetegség szisztémás megnyilvánulásainak vagy az alkalmazott kezelés mellékhatásainak tekinthetőek. Az SSc-ben szenvedő betegek körében leggyakoribb szemészeti elváltozás a keratoconjunctivitis sicca (KCS), mely prevalenciája széles határok között ingadozik, azonban mindenképpen magasnak tekinthető. Ezért munkánk első részében az SSc-ben szenvedő betegeknél megvizsgáltuk a KCS objektív klinikai tüneteit és szubjektív panaszait, valamint a közöttük levő összefüggéseket. Míg a kontroll csoportban szignifikáns negatív összefüggés mutatkozott az objektív könnytesztek és az életkor között, addig az SSc-ben szenvedő betegek esetében az objektív vizsgálatok eredményeit jelentősen befolyásolták olyan egyéni paraméterek, mint az életkor vagy a betegség fennállásának időtartama. A szubjektív panaszok értékelése során pedig azt a konklúziót lehetett levonni, hogy az SSc-s páciensek csak az alapbetegség késői szakában tulajdonítanak jelentőséget a KCS tüneteinek. Vizsgálatunk második részében az elülső szegmentum paramétereit mértük Pentacam készülékkel és valamennyi pachymetriás érték szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a betegek körében. Ezeken kívül is nagyszámú elülső szegmentum paraméter tekintetében találtunk szignifikáns eltérést a kontroll csoport értékeihez viszonyítva. A korrelációs vizsgálatok alapján a betegekre vonatkozóan szignifikáns negatív korreláció igazolódott a pachymetriás értékek és az életkor, valamint a betegség fennállásának időtartama között. Ezek a tények rámutatnak az SSc-ben szenvedő betegeknél a KCS kezelésének fontosságára és a szaruhártya vizsgálatoknak a betegség korai szakaszában betöltött jelentőségére. A megfelelő kezelés csökkenti a betegek diszkomfortérzetét, és segít megelőzni a látást veszélyeztető szövődmények kialakulását.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai vizsgálatok idiopáthiás inflammatorikus myopáthiákbanNagy-Vincze, Melinda; Dankó, Katalin; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológia TanszékAz Idiopáthiás Inflammatorikus Myopathiák (IIM) ritka betegségek, melyek közös jellegzetessége a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengesége, amit változatos extramuscularis- és bőrtünetek kísérhetnek. Ritka betegségek lévén, mind az etiológia, mind a pathogenezis, mind a kórlefolyás tekintetében számos megválaszolatlan kérdés van még. Munkám során először vizsgáltam nagyobb betegcsoporton a dohányzás hatását, a vascularis eltéréseket, illetve a terhesség kimenetelét IIM betegek esetében. Négy független európai felnőttkori IIM-ben szenvedő betegcsoport megfigyelése során kimutattuk, hogy az anti-Jo1 autoantitestek kialakulásának rizikója magasabb olyan IIM betegeknél, akik vagy dohányoznak és / vagy hordozzák a HLA-DRB1*03 allélt. Valószínű, hogy a dohányzás és a HLA-DRB1*03 allél hordozása együttesen az IIM-ák megjelenésének rizikóját is fokozza. IIM betegeinken végzett non-invazív vascularis vizsgálataim igazolták, hogy myositisben – különösen dermatomyositisben - megfigyelhető az érfal rugalmasságának csökkenése, melynek hátterében a betegségek pathomechanizumusa mellett a krónikus gyulladás, az endothel dysfunctio, valamint a társuló cardiovascularis betegségek és a tradícionális cardiovascularis rizikófaktorok is állhatnak. Mindezek alapján IIM betegek esetében is fontos hangsúlyt fektetnünk a primer és szekunder prevencióra. A terhességek kimenetelének vizsgálata során kimutattuk, hogy az aktív anyai betegség mellett a polymyositis, az anti-Jo-1 pozitivitás és ízületi érintettség jelenthet fokozott rizikót a magzati szövődmények kialakulása szempontjából.Tétel Szabadon hozzáférhető Investigation of the role of Thymic Stromal Lymphopoietin in healthy skin and in immune-mediated skin inflammationDajnoki, Zsolt; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati Tanszék, Bőrgyógyászati Allergológiai nem önálló TanszékAz egészséges bőr immunaktivitását vizsgálva a thymic stromal lymphopoietin (TSLP) termelés, a dendritikus sejt (DCk) és a T sejt számot és funkciót tekintve jelentős topográfiai eltéréseket sikerült kimutatnunk. Konstitutív TSLP fehérje expressziót detektáltunk faggyúmirigyben gazdag (FMG) bőrterületeken; míg a faggyúmirigyben szegény (FMSZ) területeken nem volt kimutatható TSLP jelenlét. A linolsav, egy fontos szébum összetevő képes volt dózisfüggően növelni a TSLP mRNS expresszióját HaCaT és NHEK sejtekben. Úgy véljük, hogy a FMG bőrben jelen lévő TSLP-nek hasonló szerepe lehet, mint azt kimutatták a bél homeosztázisban, hiszen a vizsgált FMG bőrminták klinikailag egészségesek, gyulladásmentesek voltak; a TSLP mennyisége kisebb volt, mint az AD mintákban; és a DC-k TARC negatívak voltak és alacsony aktivitási státuszt mutattak, valamint a T sejtek sem bírtak gyulladásos jellemzőkkel. FMG bőrben mind a DC-k, mind a T sejtek nagyobb számban voltak jelen. A T sejtek elsősorban regulatórikus T sejtek és valószínűleg nem patogén T helper (Th) 17(β) sejtek voltak. Az FMG bőrben emelkedett mennyiségben detektáltunk IL-17+ és IL-10+ sejteket, míg az IFN-γ+ és IL-13+ sejtek teljesen hiányoztak. Eredményeink szerint az FMG bőrterületeket egy nem gyulladásos IL-17/IL-10 citokin miliő jellemzi. Papulopusztulózus rosaceában (PPR), mely bőrbetegség kizárólag FMG területeken alakul ki, a TSLP mennyisége csökkent, a DC-k aktiválódtak, a T sejtek gyulladásos típusúvá [Th1 and Th17(23)] váltak, és számuk jelentősen megnőtt. Szintén kimutattuk, hogy a megjelenő immun-mediált bőrgyulladás (keratinocyta-eredetű faktorok, T sejt és DC szám) filaggrin mutációval rendelkező, illetve vad típusú súlyos AD betegek bőrében azonos; és az AD-ra jellemző immunaktiváció sokkal inkább a betegség súlyosságával áll kapcsolatban, mint a barrier károsodás eredetével. Eredményeink magyarázatot adhatnak arra, hogy bizonyos bőrbetegségek miért mindig adott topográfiai bőrterületre lokalizálódnak (FMSZ bőrön AD, míg FMG bőrön PPR); rámutatathatnak a topológiailag megfelelő kontroll bőrminták használatára a tudományos kutatásokban; és végül a jövőben akár terápiás lehetőségekkel is kecsegtethetnek. We could demonstrate that fine topographical difference exists in the activity of the human skin immune system regarding thymic stromal lymphopoietin (TSLP) production, dendritic cell (DCs) and T cell counts and functions. A constitutive TSLP protein expression was detected in healthy sebaceous gland rich (SGR) skin areas; in contrast, in healthy sebaceous gland poor (SGP) areas TSLP was absent. Linoleic acid, an important sebum component could dosedependently elevate TSLP mRNA levels in HaCaT and NHEK cells. We propose that TSLP found in SGR skin might have a similar role to that found in gut homeostasis since SGR skin samples were clinically healthy without any signs of inflammation; the amount of TSLP was lower than found in AD samples; and DCs were TARC negative without noticeable activation. In SGR skin, DC and T cell counts were higher. T cells were dominantly regulatory T cells and non-pathogenic T helper (Th)17(β) cells. The presence of IL-17+ and IL-10+ cells was elevated in SGR skin compared to SGP, while IFN-γ+ and IL-13 cells were completely absent. These findings are indicating that a non-inflammatory IL-17/IL-10 milieu is characteristic to SGR skin. In papulopustular rosacea (PPR), which disease is exclusively localized on SGR skin, TSLP was lost, DCs became activated, T cells turned to inflammatory type [Th1 and Th17(23)] and their numbers were highly elevated, resulting in the disruption of the non-inflammatory immune milieu of SGR skin. We also revealed that immune-mediated skin inflammation (represented by keratinocyte-derived factors, T cell and DC counts) is similar in severe AD with or without filaggrin mutations and AD immune activation is connected to the severity of the disease rather than to the origin of barrier alterations. These results may provide an explanation of the characteristic localization of certain immune-mediated skin diseases in special topographical skin areas (i.e. AD on SGP and PPR on SGR skin sites). Moreover, our novel data highlight the importance of correctly used topologically identical controls in scientific studies. Further, our study may influence future barrier repair therapeutic approaches.Tétel Szabadon hozzáférhető A veleszületett immunválasz elemeinek vizsgálata atopiás dermatitisbenNagy, Georgina; Szegedi, Andrea; Nagy, Georgina; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati KlinikaAz atopiás dermatitis (AD) egy krónikus, nem fertőző, gyulladásos bőrbetegség, lefolyása hullámzó jellegű. A tünetek nagyobb gyakorisággal jelennek meg azoknál a gyermekeknél, ahol a családban korábban már előfordult AD. Kialakulásában azonban a genetikai háttér mellett nagyon fontos szerepe van a környezeti kockázati faktoroknak. A betegség patogenezise komplex, számos kutatás témájaként szerepel, de még mindig sok a tisztázatlan vagy ellentmondásos terület. Az AD patogenezisének 3 fő szereplője a bőr barrier károsodása, valamint az adaptív (szerzett) és az innate (veleszületett) immunválasz eltérései. Az AD kialakulására vonatkozóan alapvetően két hipotézis létezik, egy immunológiai (inside-out) és egy bőr barrier (outside-in) hipotézis. Az immunológiai elmélet szerint a betegség primer oka olyan immunológiai diszreguláció, mely a T sejtek egyensúly eltolódását eredményezi, emiatt bőrgyulladás és következményes bőr barrier károsodás alakul ki. Az outside-in teória szerint először barrier károsodás jön létre és ez vezet immunmediált gyulladáshoz. Az irodalmi adatok azt mutatják, hogy a két elmélet összefüggésben van egymással, nem létezik egyik a másik nélkül. Az is ismert, hogy az innate immunválasz elemei, leginkább a keratinociták jelenthetik a hidat a két elmélet között, mivel nem csupán a bőr fizikokémiai barrierjének építőelemei, hanem a bőr immunológiai barrierjének is. Amennyiben genetikai vagy szerzett okból károsodik a keratinociták fizikokémiai barrierben betöltött szerepe, ez immunológiai működésükben megnyilvánuló eltéréseket is eredményez. A veleszületett immunválasz más képviselői [dendritikus sejt (DC), invariáns natural killer T sejt (iNKT) stb,] is számos károsodást mutatnak AD-ben, mely eltérések részben okai, részben következményei a bőr fizikokémiai barrierjében mutatkozó károsodásoknak vagy a szerzett immunválaszban tapasztalt eltéréseknek és ez a 3 rendszer egymást erősítve egy olyan circulus vitiosust hoz létre, mely fenntartja az AD-ra jellemző súlyos bőrgyulladást. Saját kutatásaink során elsősorban a veleszületett immunválasz egyes sejtjeinek (keratinocita, DC, iNKT sejt) szerepét tanulmányoztuk AD-ben szenvedő betegekben. Dolgozatom első része az interleukin (IL)-16, mint lehetséges biomarker szerepének tanulmányozása során kapott eredményeinket foglalja össze, a második rész a vérből izolált DC-kel, míg a harmadik rész az iNKT sejtekkel végzett kutatásaink eredményeit mutatja be.Tétel Szabadon hozzáférhető Investigations on the role of microRNAs and gene polymorphisms in the pathogenesis of primary Sjögren’s syndromeChen, Ji-Qing; Zeher, Margit; Chen, Jiqing; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Immunológiai TanszékOur study was the first in the literature which focused on the VDR gene polymorphisms in pSS; however, there were no differences in the distribution of BsmI, TaqI, ApaI, and FokI genotypes and the common haplotypes between pSS patients and healthy controls. We hypothesize that these polymorphisms of the VDR gene are not associated with the development of pSS in the Hungarian population. We observed the over-expression of miR-155 in the PBMCs of pSS patients. SOCS1 gene was also over-expressed in patients. This unanticipated phenomenon might be a laboratory characteristic of Sjögren's syndrome, and presumably a consequence of the noteworthy difference in the pSS immune system reacting with EBV. Our results on miRNAs expression profiles indicated that in SLE patients 135, while in pSS patients 26 miRNAs showed altered expression. Interestingly, the 25 miRNAs including miR-146a, miR-16 and miR-21, which were over-expressed in pSS patients, were found to be elevated in SLE group, as well. On the contrary, we observed the down-regulation of miR-150-5p, which is a novel and unique finding in pSS. Levels of several miRNAs over-expressed in SLE, were not changed in pSS, such as miR-148a-3p, miR-152, miR-155, miR-223, miR-224, miR-326 and miR-342. Expression levels of miR-223-5p, miR-150-5p, miR-155-5p and miR-342-3p, which miRNAs are potentially linked to B cell functions, showed associations with the B cell proportions within peripheral blood mononuclear cells. The observed differences in miRNA expression profiles and the better understanding of immune regulatory mechanisms of miRNAs may help to elucidate the pathogenesis of SLE and pSS.Tétel Szabadon hozzáférhető Candidiasis és Epstein-Barr fertőzés molekuláris patológiája primer immundeficienciábanSoltész, Beáta; Maródi, László; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Infektológiai és Gyermekimmunológiai TanszékAz IL-17+ T sejtes immunitás károsodik a STAT1 funkciónyerő genetikai defektusának következtében, ezáltal a szervezet védekezőképessége lecsökken a gombafertőzésekkel szemben és kialakul a krónikus mucocutan candidiasis betegség (CMCD). Az X-kromoszómához kötött lymphoproliferatív betegségben (XLP) az Epstein-Barr vírusfertőzést követően a természetes ölő sejtek nem képesek a szervezetből eltávolítani a kontrollálatlan osztódásnak indult B sejteket és a CD8+ T és NK sejtek általi citotoxicitás sem alakul ki. Mind a CMCD, mind a XLP az elsődleges immunhiány betegségek közé sorolható. Kutatómunkánk során vizsgáltuk a CMCD és XLP molekuláris patológiai mechanizmusait. Mindkét esetben bidirekcionális DNS szekvenálással erősítettük meg a betegségek kialakulásáért felelős genetikai eltéréseket, sejtes vizsgálatokkal és különböző molekuláris biológiai módszerekkel bizonyítottuk a mutációk patogenitását. Az eredményeink azt mutatják, hogy a STAT1 gént ért mutáció fokozza a STAT1 funkcióját, fokozódik az IL-17+ T sejtek differenciálódásának a gátlása. Az IL-17+ T sejtek csökkent jelenléte fokozza a beteg Candida fertőzések iránti érzékenységet. A SH2D1A gént érintett mutáció vizsgálatának eredményeként azt kaptuk, hogy nem alakul ki SAP fehérje, tehát nem jön létre az EBV-fertőzött B sejtek citotoxikus eltávolítása NK és CD8+ T sejtek által, ami hozzájárul a súlyos XLP fenotípus kialakulásához.