A 21. század egyre inkább a technológiába és gépi fejlődésbe irányuló haladása mellett azért, hogy társadalmunk fenn tudjon maradni hihetetlenül fontos a természet védelme és az azzal való megfelelő együttélés. Jelenleg sajnálatos módon ez a folyamat inkább negatív irányba hajlik, de folyamatosan vannak kezdeményezések a természet fontosságának hirdetésére. Az emberiség elszakadt egykori természetes környezetétől és a lakosság jó része városokban él, inkább kihasználja az állat és növényvilágot, mint segítené, túlfogyasztásra és pazarlásra hajlamos. Ennek a problémánk a csökkentésére és a természet megbecsülésére már tudjuk, hogy minél korábban el kell kezdeni megtanítani a társadalmat, mert a gyermekkorban szerzett tapasztalatok, érzések és tudás végigkíséri az embert egész életében. Nemzetközileg és hazánkban is fontosnak tartják a tudósok és döntéshozók, hogy koragyermekkorban megkezdődjön a társadalom, a környezete iránt érzékenyítése, ezzel a céllal indult a környezeti nevelés, mint mozgalom. A környezeti nevelés célja, hogy a gyerekek minél korábban megismerjék a lakóhelyük természeti és antropogén értékeit, megismerjék helyüket a társadalomban és együtt tudjanak élni a természettel úgy, hogy azt segítik, és nem kihasználják. Ez ugyanúgy fontos a nagyobb városokban, ahol kevesebb lehetőség van természetes környezetbe kerülni, mint a kisebb falvakban, ahol az emberek mindennapjai az élővilág közvetlen környezetében zajlanak. Fontos, hogy a legkisebbek környezeti nevelése és a természethez való érzékenységük a városokban, mint Budapesten is megvalósítható legyen, ezért oktatásukat tudatosan kell felépíteni. A gyerekeknek meg kell tapasztalniuk a természetet és annak formáit, hogy pozitív érzelmeket köthessenek hozzá és felnőtt korukban proaktív, a környezetüket védelmező, cselekvő társadalmat alkothassanak. Emellett az épített értékekhez, emlékekhez is megfelelő viszonyt kell kialakítani bennük, hogy fejlődjön a térhez való viszonyuk és a környezetük védelmére odafigyelő felnőttekké váljanak. A városi környezeti nevelés, mint forma viszont nem jelenik meg a fővárosi óvodák programjaiban. Így előfordulhat, hogy a kicsik megkapják ugyan a fenntartható életvitelre vonatkozó alapokat, a művi értékeket viszont kevésbé ismerhetik meg, pedig ezek is a környezetünk védelmét kell, hogy élvezzék, mivel kulturális és történelmi szempontból igen értékesek. A diplomadolgozat annak lehetőségét hivatott vizsgálni, hogy a jelenlegi jogszabályi feltételek betartása mellett hogyan iktatják be az óvodák pedagógiai programjukba a környezeti nevelést és ezt hogyan lehetne olyan irányban fejleszteni, hogy a kicsik természetes környezetük mellett a művi értékeket is megismerhessék egy tudatos, egymásra épülő és intézményeket összekötő környezeti nevelési programban.