Diplomadolgozatomban a kínai működőtőke-áramlással foglalkoztam Afrika tekintetében. A szakirodalmi részben az ezzel kapcsolatos elméletekkel, ösztönzőkkel és motivációkkal foglalkoztam, majd a további fejezetekben Kína gazdaságfejlődésének eredményivel, a Mao-korszaktól kezdve. A korszak három évtizede vegyes eredményeket hozott a gazdaság számára. Elmondható, hogy ez a korszak kudarcot vallott, hiszen a teljes társadalmi csoportok ellehetetlenítése és az oktatási rendszer szándékos leépítése volt tapasztalható. A következőkben a reformokról és annak eredményeivel foglalkoztam. Ebben az időszakban a gazdaság olyan mértékben fejlődött, hogy szegény országból Kína az egyik legnagyobb hatalmú országává vált. Szocialista rendszerét felváltotta a kapitalista rendszer, ami számos előnyhöz juttatta az országot. Kína gazdasági növekedése a reform után sem állt meg, hiszen a kilencvenes években már több külföldi működőtőkét fektettek az országba, mint bárhol máshol. A dolgozatom további részében az afrikai-kínai kapcsolatokat, Kína fejlesztési politikáját tanulmányoztam. Kína és Afrika kapcsolatáról elmondható, hogy élénkíti a kereskedelmet és a beruházásokat, amiből az afrikai országok profitálnak leginkább. Kína és Afrika kapcsolatát számos kritika éri, azonban az általuk végrehajtott fejlesztések, beruházások igen csak szükségek a fejlődő kontinens számára. Ugyanakkor ebből a kapcsolatból nem csak Afrika profitál, hanem Kína is, hiszen kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokra törekszik. A támogatásokért cserében nyersanyagokhoz kap hozzáférést, a közel-keleti olajimporttól pedig csökkenti a függőségét.

Azonban, hogy valóban igazi segítségről, támogatásról és kölcsönös együttműködésről van szó az majd a jövőben kiderül. Ugyanakkor az mindenképpen megállítható, hogy Kínának számos előnye születik ebből az együttműködésből.