Aki egy ültő helyében olvassa Popescu könyvét, ráérezhet a ritka pillanatra: kint is mondom, bent is mondom. A világ újraalkotása során történeteinkben önmagunkat fogalmazzuk meg társaink számára: egyben velük való viszonyainkat szervezzük önmagunk számára. Hogy milyen vagyok, arról legtöbbet abból tudhatok meg, hogy mennyire hasonlítok társaimhoz, és mennyire különbözöm tőlük. A hasonlóságokat és a különbözőségeket lajstromozhatjuk is, felsorolás szinten, ám ekkor rejtve marad a lényeg. Korlátok és ösvények mentén születnek és szilárdulnak meg a szövegmintázatok, csakúgy, mint a gondolkodási mintázatok- írja a könyvről az utószóban Szvetelszky Zsuzsanna. Román nyelvből fordította: Szonda Szabolcs.