A szakdolgozat célja annak feltárása volt, hogy az óvodapedagógusok miként észlelik és kezelik a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésével járó kihívásokat. A dolgozat elméleti része áttekinti a hátrányos helyzet fogalmát, társadalmi hátterét, valamint a gyermekek fejlődésére gyakorolt hatását. A kutatás empirikus szakaszában kérdőíves módszerrel vizsgáltam óvodapedagógusok és szülők véleményét. A válaszok alapján három hipotézist fogalmaztam meg, melyek mindegyike beigazolódott: a hátrányos helyzetű gyermekek nevelése valóban többletterhet ró a pedagógusokra; a szülőkkel való együttműködés hiánya hátráltatja a fejlődést; a nagy csoportlétszám akadályozza az egyéni szükségletek kielégítését. A kutatás rávilágított arra, hogy az óvodapedagógusok elkötelezettek, azonban támogatás és megfelelő feltételek nélkül esélyegyenlőségi törekvéseik korlátozottak maradnak. A dolgozat javaslatokat is megfogalmaz a fejlesztendő területekre, kiemelve az intézményi szintű és szakpolitikai beavatkozás szükségességét.