Az egyetemi évek fontos fordulópontot jelentenek a huszonévesek életében. Új barátságok, ismertségek, szerelmek születnek, esetleg régi baráti, illetve párkapcsolatok gyengülnek és szakadnak meg. Előfordul az is, hogy éppen fordítva zajlik le ez a folyamat: az egyetem nehézsége és idegen légköre miatt felértékelődnek a kortárs kapcsolatok. De vajon a barátok száma csökken? Jobban szelektálunk, vagy sokkal nyitottabbak leszünk, könnyebben barátkozunk az egyetem évei alatt? A középiskolai barátok ugyan fontos vonatkoztatási pontok az emberek életében, valaminek a lezárása, a vége és ezzel együtt a kezdete mindig változást idéz elő az individuum személyiségében. A felsőoktatás a középiskolai rendhez képest teljesen más követelményrendszert szab a fiataloknak. Kialakul egy sajátságos helyzet: továbbra is a felülről irányított oktatási rendszer szabályai szerint élnek az egyetemisták, de sokkal szabadabban, mint azelőtt. A hétköznapok megszokott időbeosztása felborul, az órák látogatása sok esetben szabad döntés, egy több száz hallgatót számláló évfolyam esetében pedig az egyén sokáig anonim maradhat anélkül, hogy annak bármilyen következménye is lenne. Szakdolgozatomban azokra a kérdésekre keresem a választ, hogy mi határozza meg a kapcsolatok kialakulását, milyen kritériumok (nem, szak stb.) alapján választunk magunknak barátokat. Lehet-e határvonalat húzni fontossági sorrend alapján a középiskolai vagy régi barátok, illetve az egyetemen szerzett baráti kapcsolatok között?