A XX. század végén, a posztindusztrializált társadalmakban a viszonylagos jólét következtében eddig nem tapasztalt esélyek és lehetőségek jelentek meg a kezdődő felnőttkor küszöbén álló fiatalok előtt. A kapunyitási krízis jellemzője a számtalan lehetőség és az azokból fakadó következmények kiszámíthatatlansága, bizonytalansága, a sebezhetőség, amit a folyamatos döntési helyzetek és az állandó változás jelentenek. A korábbi generációhoz képest az Y, és az azt követő generációk tanulmányai a felsőfokú képesítés megszerzése miatt már életkorban elhúzódnak, így a felelősségteljes, tényleges felnőttkor kezdete is kitolódott. Felnőtt életüket elkezdve pedig a választási lehetőségek további széles spektrumával, bénító mennyiségű kínálattal találkoznak életük majdnem minden területén, a karriertervektől a munkalehetőségeken át a párválasztásig. Az esettanulmány egy olyan esetet mutat be, aminek főszereplője ebben a helyzetben él és ennek a helyzetnek a kihívásaival küzd. A dolgozat célja, hogy egy személyes eseten keresztül bemutassa a rendszerszemléletű coaching beavatkozási lehetőségeit és vázolja a folyamat közben felmerült pszichológiai jelenségek szakirodalmi hátterét. Ismertesse a klienssel együtt végzett közös munkát, végül pedig rávilágítson arra, hogy a valami mellett történő elköteleződés, az akadályaink felismerése és az önmagunkba vetett hit hogyan tudta támogatni céljaink megvalósításában.