Az öregkor mindenekelőtt ajándék, bár kétségtelenül olyan feladat is, amelynek többféle nézőpontja lehet. Ez az írás a feladat lelki részéhez próbál segítséget nyújtani. Az élet estéjét nem élhetjük meg úgy, mint a délelőttjét. Ennek ellenére - mivel a kettő lényegileg összekapcsolódik egymással - csakis egyetlen egységként lehet átélni őket. Ami nagy és fontos volt az elején, annak végül már alig van jelentősége, és aminek kezdetben szinte semmi szerepe nem volt, az az utolsó fejezetben teljesen eluralkodhat. És mégis, mindezek annak az egyetlen életnek a különböző szakaszai, amely a beteljesülése felé halad. Közben, természetesen, minden életszakasznak megvan a maga feladata és átalakulása, szépsége és bája, de vannak sajátos veszélyei és betegségei is. És az emberi létezés mindegyikben - de leginkább az öregkorban - egyetlen élethosszig tartó tanulási folyamat.