Az alternatív pedagógia lenyomata a hagyományos oktatásban? Egy Jena-plan iskola példája

Abstract

A 21. században sokféle oktatási modell létezik a tanításban, és minden pedagógus más és más módszerekkel tanítja diákjait. Kutatásom célja megtudni, hogy a hagyományos iskolákban hogyan jelenik meg az alternatív pedagógia. Milyen jegyek, módszerek épülhetnek be a hagyományos oktatásba? A hagyományos oktatásban részt vevő tanulók ismerik-e, tapasztalták-e az alternatív pedagógia eszközeit a tanórák során? A kutatást kvalitatív módszerrel végzem. Félig strukturált egyéni interjút készítek a Jena-plan pedagógiát alkalmazó Egri Kemény Ferenc Sportiskolai Általános Iskola egykori diákjaival. Emellett egy olyan iskolából is választok alanyokat, amelynek a kontextuális mutatói (településtípus, tanulói összetétel, fenntartó stb.) közelítenek a vizsgált intézményéhez. Hólabda mintavételi eljárás segítségével 2-4 főt kérdezek meg, amely alapján összehasonlítom a két intézmény pedagógiai módszereit, eszközeit – ezúttal tanulói szemszögből. A kutatás előkészítése során feldolgozott szakirodalom alapján az alábbi hipotéziseket állítottam fel: Magyarországon a hagyományos iskolák vannak nagyobb létszámban, míg az alternatív intézmények főleg a főváros és egy-egy megyeszékhely köré koncentrálódnak(Langerné, 2011). Ebből következik, hogy a legtöbb diák a hagyományos pedagógia módszereit tapasztalta meg nagyobb gyakorisággal. A kérdés továbbra is nyitott, hogy a hagyományos intézmény át tud-e venni, át kell-e vegyen bizonyos elemeket az alternatív intézmény módszereiből. A szakirodalomból összességében arra lehet következtetni, hogy jelenleg nem mondható el az, hogy olyan arányban képviseltetnék magukat az alternatív pedagógia koncepciói a hagyományos intézményekben, mint az alternatívokban. A legtöbb alternatív módszert leginkább az óvodákban alkalmazzák, melyek közül a leggyakoribb a Waldorf és Montessori pedagógia irányzatai.(Langerné, 2020; Németh &Pukánszky,1999)