A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását tekintve jelen van az a társadalmi egyenlőtlenség, melyet mindig próbál az adott kor valamilyen módon kezelni. A szakdolgozatomban vizsgált probléma alapja, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem tudott teljes mértékben megvalósulni az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci helyzetét illetően. A megváltozott munkaképességűekre speciális szabályok vonatkoznak, melyek elősegítik a társadalmi beilleszkedésüket, illetve elhelyezkedésüket a munkaerőpiacon. Az állam feladata, hogy mérsékelje a diszkriminációt és megteremtse az esélyegyenlőséget a foglalkoztatásban. Dolgozatomban kifejtem a jelenlegi hazai támogatási rendszert, illetve azokat a törekvéseket, melyek azt kívánják elérni, hogy a munkáltatók szélesebb körben foglalkoztassák a célcsoportot. Ez a munkavállaló és a munkáltató számára egyaránt előnyt jelent, hiszen "foglalkoztatásuk a szakirodalom tanúsága szerint egy sereg járulékos előnnyel is jár a munkáltató számára: igen ritka kivételektől eltekintve, munkafegyelmük például meghaladja az átlagos szintet, és vállalatukhoz hűségesen ragaszkodnak."