Az utóbbi öt évben digitális jelfeldolgozó egység valamely változatával rendelkező eszközök száma és változatossága drámaian megnőtt. A DSP (Digital Signal Processing) kulcsfontosságú komponensé vált a fogyasztói, kommunikációs, orvosi és ipari termékekben. Ezen eszközök hardver szinten különböző DSP megvalósítási módokat használnak, ami a kész mikroprocesszoroktól, a felhasználó által mikroprogramozható kapuk (FPGA) sorozatán keresztül, egészen a rendelésre készített integrált áramkörökig (IC) terjednek. A programozható “DSP processzorok”, amik egy osztályát képezik a DSP-re optimalizált mikroprocesszoroknak, a legnépszerűbb megoldás számos ok miatt. Összehasonlítva az előre rögzített működésű megoldásokkal, ezek az újraprogramozás lehetőségének az előnyét élvezik, mivel lehetővé teszik az eszköz újrakonfigurálását és javítását. A DSP processzorok gyakran sokkal költséghatékonyabbak (és kevésbé kockázatosak), mint a célhardverek, különösen a kis számú alkalmazások esetén, ahol az egyedi IC-k fejlesztési költsége korlátozó lehet, és más típusú mikroprocesszorokkal összehasonlítva gyakran kedvezőbb az órajel frekvenciájuk, a költségük és az energia-hatásfokuk. Dolgozatomban a DSP processzorok általános áttekintése mellett közelebbről megvizsgálom a Texas Instruments vállalat két processzorát, és az általuk kínált lehetőségeket a Fast Fourier-transzformáció kiszámítására.