Krónikus fáradtság szindróma, irritábilis bél szindróma, poszt-traumás stressz zavar, premenstruációs szindróma, testképzavar, környezetei ártalmaktól való félelem. Új betegségeket jelentenek ezek a szavak, vagy csupán új tudományos magyarázatokat? A hisztéria és a pszichoszomatikus betegségek történetét mindig rejtély és titokzatosság övezte. Sokszor már az is súlyos kihívások elé állította a szakembereket, hogy nevet találjanak a szokatlan, furcsa tüneteknek. A nehezen magyarázható szimptómák azáltal is megnehezítik a diagnózisalkotást és a gyógyítást, hogy néha eltűnnek, máskor újra visszatérnek, esetleg megváltozott formában, új jellegzetességekkel. Ez a "tünetvándorlás" egyaránt megjelenhet egy személy élettörténete során, de egy betegség, vagy betegségcsoport társadalomtörténetében is. Ma már nem kell a "vándorló méh" betegítő hatásával magyarázni a szervi okokkal nem igazolható panaszokat, és számos tudományos eljárás áll rendelkezésre a tünetek diagnosztizálására, kezelésére. Ennek ellenére napjainkban is közel 20 százalékot (minden ötödik orvoshoz fordulót) tesz ki azon betegek aránya, akiknek a panaszait nem sikerül organikusan, szervi okokkal alátámasztani. A kötet bemutatja, hogy a tünetek mindig speciális lenyomatát képezik az adott kornak és a társadalmi közegnek, melyben megjelennek. Egyfajta testnyelvet nyújtanak azok számára, akik egyéni vagy társadalmi problémákból eredő szenvedésüket nem tudják más módon megfogalmazni. Másfelől a panaszok a társadalom intézményrendszerét átszővő diskurzusok eredőjeként is felfoghatók, azaz kialaklásukban jelentős szerepet kap az adott kor orvosi és pszichológiai kultúrája, továbbá a testtel és a betegségekkel kapcsolatos általános felfgogás. Korunkban e problematikát tovább árnyalja, hogy a betegségekkel kapcsolatos tudás formálódásának és ezáltal a tünetek alakulásának új terepeként jelnnek meg az információs társadalom új médiumai.