A mozgáskárosodások vezető okának világviszonylatban a stroke tekinthető, az érintettek kétharmada maradandó idegrendszeri károsodást szenved. Az egyensúlyozó és koordinációs képességek sérülése, a spaszticitás, a megváltozott izomtónus, a járásban megjelenő rendellenességek, mind a mobilitást érintő változások közül a legjelentősebbek. Szakdolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyik a hatékonyabb módszer az ischaemiás stroke-on átesett betegek egyensúlyának és koordinációjának fejlesztésére. Munkánk során két, ischaemiás stroke-on átesett páciensekből álló csoportot hasonlítottam össze az egyensúly és koordinációs állapotuk változása tekintetében a kezelések hatására. Az egyik csoport tagjainak protokoll szerinti egyensúly és koordinációfejlesztő módszert választottunk, a másik csoport páciensei proprioceptív neuromuszkuláris facilitációs terápiában (PNF) részesültek, vagyis, az ideg- izomrendszert stimuláló kezelésben. Az eredmények szerint mindkét módszer hatására fejlődött a betegek egyensúlya és koordinációja, azonban a protokoll terápiában részt vett páciensek kiemelkedőbb eredményeket értek el.A kapott eredmények tekintetében elmondható, hogy a protokoll terápia jelentősebb javulást okoz a betegek egyensúlyának és koordinációjának állapotában. A PNF terápia is eredményes, de mindenképp érdemes kiegészíteni a protokoll szerinti egyensúly és koordinációfejlesztő terápiával.