Vizsgálatom alapgondolata az volt, hogy az aktív, intenzív humorhasználattal jellemezhető egyének egyéb, kapcsolódó pszichológiai jellemzőit feltárjam. Feltevésem Freud (1928) humorra vonatkozó elképzelésein alapult - Freud a humort egyfajta védekező mechanizmusként írta, mellyel az egyén képes megszabadulni a benne felgyülemlett - elsősorban az agresszív késztetésekkel kapcsolatban kialakult - feszültségektől. Freud feltételezését próbáltam tovább tesztelni és pontosítani, feltárni az egyes humorstílusok (Martin et al., 2003) lehetséges kapcsolódási pontjait a pszichológiai védekező mechanizmusokkal (Steiner, Araujo, Koopman,2001), valamint a velük esetlegesen kapcsolatban álló elkerülő viselkedési reakcióval (Young, Rygh, 1994). Eredményeim azt mutatták, hogy Freud klasszikusnak tekinthető feltételezései igazak lehetnek ugyan a humoralkalmazás egy bizonyos szeletére (leginkább az agresszív interperszonális humorra), de nem általánosíthatóak a teljes, pozitív és negatív, inter- és intraperszonális humor-spektrum egészére.