"A szállodában orchidea szirmaiból, zsenge bambuszlevelekbil készített kegytárgyakat helyeznek el az asztalokra, a lépcsikre, a járdákra, ahol a lelkek járnak és táncolnak. A balinézek bambusz levelébil készült tányérkába falatokat tesznek, s családtagjaik lelkeit megvendégelik. A pincérni gyermek tenyerében elféri tányérkába szed az ételekbil. A lelkeknek... szeretteik lelkének! - mondta angolul. Finomnak, melegnek, simogatónak vélt kezének mozdulatai láttán: anyám keze jut eszembe... Az istenek szigete: Bali. Óceánoktól ölelt parányi Éden. Ahol képzeletemben peregtek le napkeltétil napnyugtáig azok a XX. századi jelenetek, amelyeket naplómba írtam s e kötetbe zártam."