Az éghajlat-növény modellek módszertani alapjai

Abstract

Az éghajlat gazdasági növényekre gyakorolt hatását a folyamatosan változó légköri tényezők hosszabb időszakra meghatározott értékeinek a produktivitást befolyásoló tevékenysége jelenti. Ez bonyolult összetevőkből álló rendszer. Ezt a rendszert holland kutatók három produktivitási szintre egyszerűsítették le. Az első szint a potenciális produktivitás szintje, amikor minden hatótényező optimális. A második szint az elérhető produktivitás szintje, amikor vagy a víz vagy a tápanyag ellátás vagy mindkettő korlátozott mértékben áll rendelkezésre. A harmadik szint a tényleges produktivitás szintje, amely magába foglalja nemcsak az optimális és korlátozó produktivitási tényezőket, hanem a produktivitást redukáló tényezőket (gyomok, betegségek, járványok) is. Ezt a rendszert kell modellezni oly módon, hogy kiválasztjuk a hatótényezőket. A hatótényezők kiválasztásának egyik lehetséges módja az érzékenység elemzés. Ennek alapján a modell felépíthető, majd kalibrálni, végül verifikálni kell. Vannak statisztikai modellek, dinamikus modellek és vegyes modellek. Ebben a munkában a modellépítést az éghajlati elemek őszi búza terméshozamára gyakorolt hatását vizsgáló vegyes modellen mutattuk be.