Szakdolgozatom témájának alapját az adta, hogy az elmúlt évtizedekben a családok jelentős változáson mentek keresztül. Eltűntek a többgenerációs minták, gyakran a családok távol élnek egymástól, igy kevés esély van arra, hogy a fiatalok a korábbi szülőgenerációtól kapjanak tanácsot gyermeknevelési szempontból. A szülők iskolai tanulmányaik alatt nem találkoztak a családi életre való felkészülés tárgyával, mint ahogyan egy gyermek gondozása- nevelése órákkal sem. Kisgyermekes családok sokszor bizonytalanok nevelési-gondozási kérdésekben, és az a bizonytalanság szorongást szül. A tömegkommunikáció zúdítja rájuk a nagy mennyiségű gyermeknevelési információkat, melynek sikeressége nem mindig garantált, és még jobban mélyíti a bizonytalanság érzését. A szakirodalom nem mindig fogalmaz egyértelműen, és egy régebbi kiadás egészen más társadalmi környezethez igazodott. Családmodellek változása is megfigyelhető az elmúlt időszakban. A családok helyzetének változása nevelési szempontok változását is eredményezte. Ma már a szülők más igényeket, elvárásokat támasztanak az intézményes neveléssel kapcsolatban, mint 20-30 évvel ezelőtt. Támpontokat szeretnének kapni gondozási kérdésekben segítséget, mintát szeretnének nevelési kérdésekben.