"A halála előtti hetekben meglátogattam a kórházban a költőt, ahol azt láttam, hogy "a szoba sarkához illesztett vajszínű betegágy körül a két fal jó embermagasságig ki van tapétázva színes ceruzával készített ákombákom rajzokkal. Ezek a rajzok valósággal körülölelték az ágyat és a benne fekvő eszméletlen költőt. Mik ezek a rajzok? - kérdeztem. Kiderült, hogy az ápolónők rendre elmesélték odahaza a gyerekeiknek, hogy a Bóbita verseinek a híres-nevezetes költője, Weöres Sándor bácsi a betegük. Ez a hír szétterjedt abban az iskolában is, ahová a gyerekek jártak, s anélkül hogy erre bárki is biztatta volna őket, maguktól elkezdték küldözgetni a kórházba rajzaikat..." (Részlet a kötetből)