Már régóta ismeretes, hogy a hangulat hatással van a kogníció számos területére, azonban azt, hogy a hétköznapi kommunikációban milyen változásokat eredményez, még meglehetősen kevesen kutatták. Vizsgálatunk célja az volt, hogy Koch, Forgas és Matovic (2013) alapján felderítsük, a hangulat hatására hogyan változnak az emberek kommunikációs stratégiái. Kutatásunkban filmrészletek segítségével szomorú, semleges, vagy vidám hangulatot váltottunk ki kísérleti személyeknél, akik ezt követően azt a feladatot kapták, hogy nézzenek meg egy újabb, az előzőtől független filmrészletet, és mondják el az abban látottakat. Az elmesélt történetekről hangfelvételt készítettünk, amelyet írott szöveggé alakítottunk át, majd elemzés alá vetettük. Az elemzés alapjául a Grice-féle együttműködési alapelv szolgált. Grice (1975) szerint ugyanis ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk kommunikálni, beszédünknek meg kell felelnie négy alapvető normának: a mennyiség, a relevancia, a minőség és a modor maximájának. Az elemzés során azt figyeltük, az átírt szövegek hol tértek el a Grice-féle normáktól, vagyis hány hibát vétettek a kísérleti személyek. A minőség és a modor tekintetében statisztikailag szignifikáns különbségeket figyeltünk meg, a relevancia esetében pedig tendenciaszintű eltéréseket lehet kimutatni a neutrális hangulat és a vidám, illetve a neutrális és a szomorú hangulat között: az érzelemteli hangulatban lévő vizsgálati személyek szignifikánsan kevesebbet hibáztak ezen normák tekintetében, mint a semleges hangulatban lévő vizsgálati személyek. Az eredményeket tovább differenciálják a nők és a férfiak közötti különbségek is: a férfiak szignifikánsan kevesebbet hibáztak a relevancia maximájának tekintetében, illetve összességében szignifikánsan kevesebb szóval fejezték ki magukat, mint a nők. A vizsgálati eredmények alapján tehát kijelenthető, hogy a hangulatnak mérhető hatása van a kommunikációs stratégiákra, a kommunikációs normáknak való megfelelésre.