A gyermekek leggyakoribb krónikus gyulladásos megbetegedése az asztma, amelynek hátterében rohamszerűen jelentkező légúti obstrukció és bronchialis hiperreaktivitás áll. A betegséget többféle faktor (pl. vírusok, fizikai aktivitás) triggereli. Ennél a korcsoportnál kiemelt szerepet kap a differenciáldiagnosztika, mivel az asztma tünetei (zihálás, fulladás, köhögés, légszomj) nem specifikus, illetve bizonyos diagnosztikai eszközök a kooperáció hiánya miatt nem vehetők igénybe. A betegség heterogenitását bizonyítja, hogy a gyermekeknél különböző fenotípusokat különböztetünk meg, illetve zihálás típusai szerint is feloszthatjuk a betegséget. A kezelésben az inhalációs gyógyszerek játszanak kiemelt szerepet, amelyek közvetlenül a légutakban fejtik ki a hatásukat, így kevesebb mellékhatással számolhatunk. Rohamoldó és kontrolláló szereket különböztetünk meg, előbbiek legfőbb képviselői a β2-agonisták, az utóbbiaké a szteroidok és a leukotrién-receptor antagonisták. A megelőzés szerepe esszenciális, bár csak a terhesség alatti dohányzás elhagyásáról bizonyosodott be, hogy preventív lehet az asztma kialakulásában. Krónikus betegség lévén a gondozás kiemelkedő jelentőségű, amelyben a szakorvos és a háziorvos együtt veszt részt, célja a teljes asztmakontroll. A betegek 2/3-a panaszmentessé válhat, ám gyakori a recidíva. A betegség mortalitása szerencsére rendkívül alacsony.