Egyvalamitől mindenképpen óvakodnia kellene minden szakmai véleménynyilvánításnak: a szakmai gőgtől, attól az attitűdtől, hogy a bukaresti, a budapesti és a mi politikusainkhoz hasonlóan infantilizáljuk, lekezeljük a magyar közösségek reális érdekeit, igényeit, értékeit. Nincs bántóbb, mint hogy a kisebbséget kiskorúként kezeljék. Alig volt például érzékelhető a szakmai hozzájárulás ahhoz, hogy tartalmassá váljanak az autonómiafogalmak, az autonómiaigények. Inkább azt sikerült elhitetni, hogy az autonómia az integráció alternatívája, és mint ilyen, akadálya minden fajta integrációnak. Holott nyilvánvaló, hogy az autonómia feltétele az integrációnak: integrálódni csak autonóm ember, autonóm közösség képes, egyébként az autonómiával együtt emberi, közösségi méltóságáról mond le. A regionális, területi autonómia pedig valóban alternatíva is: a belső gyarmati státus alternatívája.