Utazások könyve ez a verskötet. Az emberiség nagy utazójával azonosuló költő-főszereplő európai városokban tölti éveit, gyermekkorának tájaira kalandozik vissza, s a világirodalom szellemi mezsgyéin barangol. Közvetlen hangú, pátosz nélküli versnyelvében szilárd kötőelemekként tűnnek fel újra meg újra a világvárosok emblematikus helyszínei, a szülőföld ismeretlen földrajzi nevei, a nagy költőelődök megidézett félsorai, szavai, nevei, műcímei. Helyzetek, történetek villannak fel verseiben: apa és fiú, férfi és nő, költő és költészet találkozásai; s megjelenik egy nagyon egyéni motívum is: a hivatalos kötöttségek mögött is elevenen élő érzelemvilág, meghittség, intimitás. Ám a narratív hang mellől nem marad el a töprengő sem: tréfás-ironikusan eljátszadozik a sors és a költészet nagy kérdéseivel. Mint minden hiteles szavú költő, Marianacci a mások sorsáról is beszél, amikor a magáéról szól. Közös szelek sodrásában mindannyiunkéról. Minden mai, versolvasó Odüsszeuszéról.