Nonverbális kommunikáció a gyermekkönyvek illusztrációiban

Abstract

Valamennyi korban, egyetemes és nemzeti szinten egyaránt a társadalmak fejlődésének záloga a közösségek gyermeknevelési irányai, hagyományai. Nem csak ösztön, de az emberi civilizációval egyidős annak felismerése, hogy a családon belül a gyermek gondozása, védelme, tanítása elemi kötelességünk. A gyermekkel történő foglalkozáshoz korai történelmi időtől köthetők a mesék, gyermekdalok, mondókák. A gyermekek életében a vizualitás nagy szerepet játszik. A meseolvasással egybekötött képek nézegetése fontos a gyermek számára. A mese szövegének felolvasása hozzájárul a gyermek szókincsének bővítéséhez, emellett az illusztrációk segítséget nyújtanak a történet megértéséhez. A közös meseolvasás, képeskönyvek nézegetése nemcsak fejlődésük érdekében hasznos, hanem a szülő, gondozó -gyermek kapcsolat kialakításában is szerepet játszik. A mesélés során olyan bensőséges és intim kapcsolatba kerülnek a felek, mely hozzájárul a megfelelő kapcsolat kialakításához. Ferencsik Józsefné szerint „a képen látottak örömet jelentenek a gyermekek számára, elsősorban a ráismerés örömét éli át egy-egy ismert tárgy láttán. Majd a képen látottak neve iránt érdeklődéstől a kitalált történeteken keresztül vezet az út az »igazi« meséhez.”