Ez a kötet a társadalomkutató nézőpontjából követi nyomon Kelet-Közép-Európa újkori történelmét. A történész számára a szerző három, a változások viharaiban is makacsul megújuló tendenciáról beszél: a régió gazdasági elmaradottságáról, a keleti és nyugati kereszténység politikai kultúráinak különbségéről s a kis országok erőtlen államiságáról, mely az utolsó kétszáz évben mintegy vonzotta a külföldi gyámkodást és hegemonikus törekvéseket. Ugyanakkor koncepcionális szinten a politikai szociológia számára is több üzenetet tartalmaz, például, hogy a kis államok fejlődése vagy hanyatlása csak a külpolitika, a világgazdaság és a modern materiális világkultúra keretében érthető meg teljesen.