A dolgozat megírását a lovak és a lovaglás iránti gyermekkori elköteleződésem, valamint családom több évtizedes gazdálkodói tapasztalata inspirálta. A mezőgazdasági életforma és az állattartás iránti elhivatottság meghatározta szakmai érdeklődésemet, és hozzájárult ahhoz, hogy a lovaságazat gazdasági fenntarthatóságának kérdéskörét válasszam kutatási témámul. Mivel a magyar lovardák többsége komoly fenntarthatósági és infrastrukturális kihívásokkal küzd, célom egy olyan modell kidolgozása volt, amely hosszú távon biztosítja a családi megélhetést, miközben versenyképes működést tesz lehetővé. A vizsgált modell egy négyfős család által működtetett vállalkozás, amely az őstermelők családi gazdasága és az egyéni vállalkozás kombinációjaként működik, 12 ló kapacitással és lipicai lótenyésztési főprofilla. Az őstermelők családi gazdasága a tenyésztéssel és az infrastruktúra biztosításával hosszabb távú értéket és stabil hátteret nyújt, míg az egyéni vállalkozás a lovas szolgáltatások – például a lovagoltatás és a lovasoktatás – révén gyorsabb és magasabb árbevételt termel. A modell lényege tehát a tenyésztési és szolgáltatási tevékenységek összehangolt működtetésében rejlik, amely mindkét szervezeti forma erősségeit kihasználja. Ez a komplex, fenntartható és versenyképes szervezeti struktúra mintaként szolgálhat a magyar lovas gazdaságok számára.