Bevezetés: Daganatos kórképekben a betegség lefolyása nagyon változatos lehet, még akkor is, amikor ugyanazon szerv azonos típusú daganatairól van szó. Mégis vannak olyan befolyásoló tényezők, amelyek felderítésével tisztább képet kaphatunk a lefolyást illetően. Munkánk során oropharyngealis malignus tumorokat vizsgáltunk. Vizsgálataink során az adott minta szövettani tulajdonságait, valamint jól ismert molekuláris markerek pozitivitás értékeit határoztuk meg. Ilyen markerek voltak például a Bcl-2, ami egy antiapoptotikus fehérje, a szénsav anhidráz IX (CaIX) és a HIF-1-alfa, amelyek a hypoxiára adott válaszban vesznek részt, és a Ki67, ami a sejtek proliferációjának intenzitását tükrözi. Az előbb említett markereken kívül a HPV-fertőzés indikátorát, a p16-ot, illetve az egyik legfontosabb tumorszupresszor gént, a p53-at vizsgáltuk. Célok: A Grádus és egyéb szövettani tulajdonságok, valamint a molekuláris markerek közötti kapcsolat kimutatása, és potenciális prognosztikai markerek meghatározása. Módszerek: Vizsgálatainkat 20 eseten végeztük, melyeket a Pathológia Intézet archivumából választottunk ki. Ebből a 20 esetből szöveti átvizsgálás után kétszer 10 esetet tartalmazó szöveti multiblokkot, TMA-t (Tissue Micro Array) építettünk. Ezeken a TMA-kon végeztük el az immunhisztokémiai festéseket, melyeket ezután digitalizáltunk. A digitalizált metszeteket elemeztük, és meghatároztuk az egyes markerek aktivitás értékeit, amiket táblázatba foglaltunk, és statisztikai próbáknak vetettük alá. Eredmények: A statisztikai próbák során azt tapasztaltuk, hogy az általunk vizsgált morfológiai eltérések és molekuláris markerek között nincs statisztikai összefüggés, így ezen fehérjék független prognosztikai markereknek tekinthetőek. Azt is megfigyeltük, hogy a CaIX, illetve a HIF-1-alfa egymáshoz való aránya alapján két betegcsoport különíthető el, melyeket külön választva, szignifikáns korreláció volt kimutatható a két érték között. Megbeszélés: Vizsgálataink alapján potenciális független prognosztikai markereket találtunk, melyek tényleges hatását nagyobb mintaszámon, hosszú betegkövetéssel végzett vizsgálatokkal tudunk megerősíteni, mely a jövőbeli céljaink közé tartozik. A HIF-1-alfa és CaIX közötti korreláció alapján felmerül az oropharyngealis tumorok hypoxiára adott válasza alapján két egymástól eltérő molekuláris út lehetősége.