Utánpótláskorú kézilabdázók és röplabdások agilitásának, felgyorsulási képességének, és törzserejének összehasonlítása

Abstract

A sportteljesítmény alapja napjainkban nem csupán a technikai tudás és a taktikai felkészültség, hanem az egyre magasabb szintű fizikai képességek is. A csapatsportok, köztük a kézilabda és a röplabda az elmúlt évtizedekben dinamikus fejlődésen mentek keresztül, amelynek következményeként még nagyobb hangsúly helyeződött bizonyos motoros képességek fejlesztésére. Dolgozatomban utánpótláskorú kézilabdázó és röplabdázó játékosok agilitását, felgyorsulási képességét és törzserőszintjét hasonlítottam össze. Kutatásom célja az volt, hogy feltárjam, a két különböző mozgáskarakterisztikájú labdajátékban milyen mértékű eltérések figyelhetők meg e három meghatározó motoros képesség tekintetében. A választott képességek mindkét sportág teljesítményének kulcselemei: az agilitás és a gyorsulási képesség különösen fontos a gyakori irányváltások és hirtelen megindulások, megállások miatt, míg a törzsizomzat stabilitása kiemelt szerepet kap az egyensúlyozás és a dobás-, ütéstechnika szempontjából. A vizsgálatban 12-12 fő U17 korosztályba tartozó utánpótláskorú kézilabdás és röplabdás lány vett részt. A kutatás során alkalmazott módszerek között szerepelt egy agilitás (5-10-5) teszt, egy 10 méteres sprintteszt a gyorsulási képesség mérésére, valamint egy meghatározott idejű felülésteszt a törzserő vizsgálatához. A vizsgálat célja továbbá annak feltárása volt, hogy a sportági specifikumok milyen irányba formálják az utánpótláskorú játékosok mozgásos képességprofilját. A felállított hipotézisek tesztelése során az eredmények azt mutatták, hogy az agilitás tesztben a kézilabda csapat tagjai szignifikánsan jobb teljesítményt nyújtottak, mint a röplabdázók, amely összhangban áll a kézilabda dinamikusabb, több irányváltást igénylő jellegével. A felgyorsulási képesség tekintetében a kézilabdázók szintén jobban teljesítettek, bár a kétmintás t-próba nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között. A törzserő felmérése során a várakozásokkal ellentétben a kézilabdázók szignifikánsan jobb eredményt értek el a felülésteszten, mint a röplabdázók. Az eredményeket részben magyarázhatja a kézilabda csapat edzésprogramjában alkalmazott speciális kondicionáló edzések szerepe. Illetve további magyarázat lehet, hogy a 4. hipotézisem nem igazolódott, miszerint a röplabda csapat átlag edzéséletkora kompenzálja a kézilabda csapat edzésterhelésének magasabb számát. Összességében a négy felállított hipotézisből kettő igazolódott. A vizsgálat célja tehát annak feltárása volt, hogy a különböző sportági követelmények milyen jellegű fizikai képességek fejlesztését igényli az utánpótlás szintjén, és ez milyen mértékben tükröződik a gyakorlati teszteredményekben. A kutatás hosszú távú célja pedig, hogy hozzájáruljon az utánpótláskorú sportolók célzott fizikai fejlesztéséhez, valamint a sportágspecifikus képességek pontosabb megértéséhez, ezáltal támogatva az edzésmódszertani döntéshozatalt edzők és sportszakemberek számára.