Napjaink jelentős problémája az egyes társadalmi rétegek között folyamatosan növekvő távolság, mely a népesség elöregedését eredményezi (2014-es KSH adatok szerint a magyar népesség közel 18%-át a 65 év felettiek képezik). Az utóbbi időben kialakuló tanuló társadalomban egyre többet foglalkozunk az élethosszig tartó tanulással, mely a megszokottnál idősebb nemzedéket is érinti. A harmonikus és aktív öregkor megteremtését mind az Európai Unió, mind Magyarország fontosnak tartja, ezért Idősügyi cselekvési tervek, programok indításával igyekezek megteremteni ennek lehetőségét. Dolgozatomban egyrészt az időskorúk, az öregedéssel járó mentális és fizikai változások és a nekik indított programok megismerésére vállalkoztam, másrészt igyekeztem az oktatási sajátosságaiktól és érdeklődési területeiktől kezdve, a tanulásukat ösztönző és akadályozó tényezőkön át egészen a kisvárosi, idősöknek indított programlehetőségekről egy általános képet bemutatni. Kutatásom során a vidéki lehetőségekre koncentráltam, így vizsgálódásomat Hajdúhadház, Téglás és Bocskaikert területén végeztem el.