A diplomamunka a gyermekkori epilepsziába nyújt betekintést, amelyről még a mai társadalomban is számtalan tévhit kering. Egy jól átgondolt vezérfonal alapján dolgozza fel a témát, mely során általánosan bemutatja az epilepsziát, mint kórállapotot, annak patomechanizmusát, és globális előfordulását. Kitér a gyermekkori agy működésére, és azokra az ok-okozati tényezőkre, melyek a későbbiekben epilepsziát válthatnak ki. Kiemeli a diagnosztika fontosságát a kórkép igazolásában. Nagy hangsúlyt fordít a farmakoterápiára, számos releváns szakirodalmat felhasználva, így rámutatva arra, hogy milyen nagy jelentőséggel bírnak a kezelésben alkalmazott antiepileptikumok. Átfogó képet nyújt, a gyermekkorban kialakuló leggyakoribb epilepszia típusokról, melyek közül egyet, egy önálló esettanulmánnyal is szemléltet. Ennek eredményeképpen, hangsúlyozza azt, hogy mennyire fontos a megfelelő gyógyszert választani a kezelés során. A farmakoterápiák jelentősége mellet kiemeli, hogy a rossz prognosztikával rendelkező kórképek esetében is, jó eredményeket lehet elérni egyéb kezelési módszerekkel, legyen az akár egy műtéti eljárás, vagy egy a kiegészítő terápiában alkalmazott fitoterápiás készítmény. Összességében elmondható, hogy azért is fontos ismernie minden gyógyszerésznek, ezt a kórképet a gyermekneurológusok mellett, mert ez az a betegség, ami a gyermekkori idegrendszert érintő kórállapotok közül a leggyakoribb. Továbbá az alkalmazott antiepileptikumok, rendkívül széles mellékhatásprofillal és interakcióval rendelkeznek, melyek a szakmától kiemelt figyelmet kell, hogy megköveteljenek.