Az antibiotikumok nagyon fontos helyet foglalnak el a gyógyászatban, hiszen alkalmazásukkal jelentősen csökkent a morbiditás és a mortalitás. Viszont nem megfelelő alkalmazásuk az antimikrobiális rezisztencia (AMR) nagyfokú növekedését vonta maga után. AMR-ról akkor beszélünk, amikor a kórokozó olyan terápiára válik ellenállóvá amellyel szemben korábban terápiás hatást lehetett elérni, ezáltal nehezebbé téve a fertőző betegségek kezelését. A probléma nagyságát mutatja, hogy 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO-World Health Organization) az AMR-t a 10 legsúlyosabb globális népegészségügyi veszély közé sorolta, illetve 2022-ben az Európai Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az AMR egyike a 3 legnagyobb egészségügyi veszélynek. Ezen felül Közép-Európában átlagosan 16,60/100 ezer halálozás tulajdonítható a bakteriális AMR-nak, illetve Magyarországon átlagosan 139,75/100 ezer halálozás történt fertőző megbetegedésekben 2019-ben. Az antibiotikum rezisztencia korunk egyik fontos kérdése, azonban kialakulását nem tudjuk megakadályozni. Ugyanakkor a megfelelő esetben alkalmazott antibiotikum használattal, a megfelelően megválasztott hatóanyaggal, dózissal és alkalmazási móddal nagyban csökkenthető az egészségügyre rótt teher, illetve a rezisztencia kialakulását is lassíthatjuk. Ehhez szükséges lenne a nemzeti ASP kidolgozása és használata, ami biztosítaná, hogy az orvosok, gyógyszerészek, mikrobiológusok és más egészségügyi dolgozók együtt dolgozva hatékonyabban tehessenek ezen probléma ellen. Összegzésképp elmondhatom, hogy sikeresen összegyűjtöttem a DE KK-on megfogalmazott empirikus antibiotikum terápia irányelveit, majd ennek fényében értékeltem a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sürgősségi Klinikára (DE KK SK) érkező emelkedett CRP értékkel rendelkező betegek elsődlegesen induló antibiotikum terápiáját, illetve összefüggést próbáltam keresni a gyulladásos laborparaméterek és az induló terápia, illetve a diagnosztizált betegségek között. Nem találtam összefüggést a betegségek, illetve az indított terápia és a vizsgált laboratóriumi paraméterek között. Viszont azt találtam, hogy alacsony az irányelv adherens antibiotikum terápia, illetve alacsony azon betegek száma, akiknél már a SK-n elindul az antibiotikum terápia és ez nagyban befolyásolhatja ezen betegek klinikai kimenetelét. Úgy gondolom a nemzeti ASP létrejötte, majd az irányelvek kötelezővé tétele, illetve a gyógyszerészi intervenció fontos szerepet tölthetnének be a klinikán ezen paraméterek javítása érdekében. Jelen dolgozat célja volt rámutatni az irányelv adherencia fontosságára és a gyógyszerészek abban betölthető fontos szerepére, hiszen együttműködve hatalmas terhet tudnának az orvosok és az ellátórendszer válláról levenni.