A 19. század végén és a 20. század első felében igen népszerűek voltak a Jézusról szóló apokrif legendák irodalmi feldolgozásai. Dallos Sándor győrszentmártoni gyermekkorának népies történeteit szövi mesékké, ám amíg kortársainak jámbor írásai többnyire csekély irodalmi értéket képviselnek, ő szépirodalmi rangra emeli szűkebb pátriájának legendakincsét. A Máriafű nemcsak egy elfeledett irodalmi hagyatékot tár az olvasó elé, hanem bepillantást enged a magyarság tűnőben lévő népi legendakincsébe is, sőt, megőrzi azt az utókornak.