A dolgozat Oravecz Imre 2015-ben megjelent Távozó fa című verseskötetét veszi górcső alá; értelmezésének fókuszában a végességtapasztalat kérdés- és problémaköre áll. A vizsgálódás poétikai érdekeltségű, a dolgozat a mű egyes darabjainak és a kötetegésznek az összefüggésrendszerét az azt kialakító retorikai és poétikai alakzatok vizsgálatával kívánja felmutatni, e kapcsolódásokat viszont annak a teljesítményeként értelmezi, ahogyan a líra médiuma, a figuratív nyelv előállítja és formálja a végességnek, az elmúlásnak a tapasztalatát, és ezzel összefüggésben közvetíti a nem-lét, a halál eredendő idegenségét. Ennek a viszonyrendszernek az elemzésével látom körvonalazhatónak a Távozó fa antropológiai és poétikai tétjeit.