Diplomamunkámban bemutatom a családorvoslás egyedi világát, a műveléséhez szükséges készségeket és technikákat kifejezetten az idős betegek vonatkozásában. Kiemelem, hogy milyen nehézégekkel kell szembenéznie a kapuőri feladatot is ellátó családorvosoknak a mai társadalmakra egyre nagyobb pénzügyi és szociális terhet rovó idősödéssel, mint jelenséggel kapcsolatosan a mindennapi munka során. Hangsúlyozni kívánom, hogy a családorvoslás teremti meg leginkább azt az orvos-beteg közötti kapcsolatot, aminek köszönhetően az idős beteg a legoptimálisabban kezelhető. Ez holisztikus szemléletet igényel, az embert nem csak - a modern orvoslásban leginkább elterjedt - biológiai egységnek tekinti, hanem biopszichoszociális egységnek, ahol bármely komponens egyensúlyának felborulása a másik kettőben is eltolódást eredményezhet. A dolgozatomban tárgyaltam a korfüggő élettani változásokat, ezek gyakorlati jelentőségét, a megelőzési és megküzdési lehetőségeket, valamint azokat az új technológiai és farmakológiai eszközöket, amelyek segíthetik a háziorvost az idős korosztály optimális ellátásában. Az idős betegek hatékony és méltó ellátása csakis komplex, multidiszciplináris megközelítéssel valósítható meg, amelynek központi szereplője a háziorvos.