Az axonometria mint leképezés: Az ábrázoló geometria olyan leképezéseket alkalmaz, melyek a tér alakzatait a síkra képezik le. Célunk, hogy anyagból csak nagy költség és idő ráfordításával megvalósítható tárgyról olyan ábrát készítsünk a rajzlapunkon, mely alkalmas arra, hogy annak méreteit, mértani tulajdonságait megállapítsuk róla. Egy másik célt jelenthet számunkra, hogy olyan képet alkossunk a térbeli alakzatunkról a síkon, mely olyan látási benyomást kelt a szemlélőben, mint amilyet az eredeti. A fenti céloknak megfelelő leképezések egyenestartóak. Most csak olyan ábrázolási rendszerekről lesz szó, melyek az alakzatról a képet s a képről az alakzatot egyértelműen állítják elő. Ezeket egyértelmű ábrázolási rendszereknek nevezzük. A gyakorlatban a következő ilyen rendszerek használatosak: 1.bicentrális ábrázolás 2.mérőszámos ábrázolás 3.a kétképsíkos vagy Monge-féle módszer 4.axonometria. A műszaki gyakorlatban az ábrázolási módokkal szemben elvárt követelmények a következőek: - egyenestartás, - egyértelműség, - rekonstruálhatóság (méret, hely, alak tekintetében), - képiesség, -mérettartás. Az első három követelmény elengedhetetlen, míg a képiesség csak a mérettartás rovására javítható és megfordítva a mérettartás csak a képiesség csökkentésével növelhető. A mérettartást legjobban megvalósító ábrázolási mód a Monge-féle kétképsíkos módszer, míg a képiesség tekintetében a perspektív ábrázolás a legelőnyösebb. A rendezett merőleges vetületek módszerének segítségével is készíthetünk képies benyomást keltő ábrát, de azt elkészíteni gyakran csak hosszadalmas szerkesztéssel lehetséges.