A legeltetéses és legeltetés nélküli tejelőmarha-tartás ökonómiai és munkaszervezési kritikus pontjainak elemzése

Abstract

Magyarországon a tejtermelő gazdaságokban ma már nem jellemző a legeltetés, pedig szakmai indokok szólnának mellette. Milyen indokokra vezethető ez vissza? Nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek, vagy a gyakorlat szakmai megítélése nem kedvez a legeltetésnek. Két gazdaságban vizsgáltuk ezeket a kérdéseket, üzemlátogatás és mélyinterjú módszereivel. Az egyik gazdaság még ma is legeltet, a másik korábban legeltetett, de jelenleg nem, viszont tervezi legelő telepítését, és ma is használ gyepről származó takarmányokat a tehenészetben. Vizsgálataink összegző eredménye: - egyik üzem sem rendelkezik elegendő gyepterülettel a legeltetéshez, ami megegyezik az irodalomból ismert országos helyzettel, - a fűkínálat a kívánatosnál rövidebb időre, legfeljebb 2 hónapra elegendő a legeltetéshez, - a fű gyorsan romló tavaszi takarmányértéke miatt csak a kevésbé intenzív állatcsoportok, sorrendben szárazonálló tehenek, növendék üszők, legfeljebb a kis hozamú tehenek legeltetése jöhet szóba, - a legeltetés jelentős anyag- és költségmegtakarítással jár, - a legeltetés egyik üzemben sem jelent különleges munkaerő- igényt, azt a meglévő munkaerő állománnyal meg tudják oldani, - a legeltetés egyik üzemben sem vet fel vagyonbiztonsági kockázatot, ami árnyalja a szakirodalomból ismert negatív országos helyzetet.